Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Szabó István: A magánlevéltárak ügye / 76–105. o.

A MAGÁNLEVÉLTÁRAK ÜGYE 91 véltárak közhatóságí védelmére vonatkozó rendelkezések számbavételénél tekintettel kell lenni arra, hogy a védelem szinte napjainkban vetődött fel, korántsem jutott tehát még nyugvóponra. A tudományos szakirodalom egyre behatóbban foglalkozik a kérdéssel s néhány olyan államban, melyek eddig érintetlenül hagyták a kérdést, napjainkban szabályok alkotását fontolgatják. Sőt ott is, ahol már történtek lépések, továbbiakra készülnek. Általános levéltári törvény előkészítéséről lehetett hallani az állam összeomlása előtt Csehszlovákiában. Az 1938. augusztus hónapjában Zürichben tartott nemzetközi történettudományi kongresszuson Jaroslaw Prokes prágai egyetemi tanár ,,az írásos emlékek védelmének és megtartásának alapelvei"-ről tartott előadásában bejelentette, hogy a készülő új csehszlovák törvény a levéltári szakemberek kívánságára a levéltárvédelem ügyét elválasztja a műemlékvédelemtől s egyúttal a levéltári szervezet ügyét is szabályozza. A törvény szerint levéltári anyag alatt olyan írott emlék lesz értendő, amely „levéltárban fekszik", A törvény tervezete a védelmet nem korlátozza a szoros értelemben vett írásos emlékre, hanem bevonja az olyan ingó műemléket is, melyek az írásos emlékhez hasonló gondozást kívánnak, így különösen rajzokat és nyomtatványokat. Az írott emlékek védelme a tudomány és a jogápolás szolgálatában való megtartás céljából közérdekű ügynek nyílváníttatik s a védelem minden írásos emlék tulajdonosát különbség nélkül arra kötelezi, hogy írott emlékeit biztosan megőrizze, rendesen kezelje, kimondva az abszolút tilalmat az írott emlék megsemmisítésére, megrongálására. A törvény Prokes szerint ezt a védelmet írta volna elő minden 1850 előtt keletkezett írásos feljegyzésre is, ha egyébként az nem is rendelkezett volna az ,,írott emlék" minősítésének .feltételeivel. Prokes azonban nem táplált hiú reményeket a felől, hogy ez a széles területre kiterjeszkedő törvényes rendezés csak az esetben lenne valóban hatályos, ha a rendelkezések betartása megfelelően ellenőrizhető. Arra, hogy az állam az összes magánkézben levő írásos emléket mind a maga kezelésébe vonja, nincs mód és lehetőség, meghagyja tehát azokat a jelenlegi birtokos kezén, de kötelezi a tulajdonosokat az írott emlékek összeírására és jegyzékbe foglalására. E jegyzékek az állami levéltárak felülvizsgálata alá kerülnek s ezentúl az emlék minden térbeli vagy személyi átadását be kell jelen-