Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Szabó István: A magánlevéltárak ügye / 76–105. o.

A MAGÁNLEVÉLTÁRAK ÜGYE. Ha magánlevéltárról szólunk, a történetkutató elsősorban a családi levéltárakra gondol s nem is ok nélkül, mivel a közlevéltárak mellett a ma felvetett történeti kérdésekre elsősorban a családi levéltárakban talál forrásadatokat. A magánlevéltárak sorában azonban — főleg az újabb korban egyre nagyobb változatban — a családi levéltárakon kívül más levéltárak is találhatók s általában a magánlevéltár fogalma alá értendő minden nem kÖzhatósági, vagyis nem ,,közlevéltár". Magyarországon a közlevéltárak közé az állam, a törvényhatóságok, a községek, valamint az egykori hiteles helyek levéltárai tartoznak. Minden egyéb levéltár „magánlevéltár", ezek nagy csoportjában azonban természetesen vannak.olyanok, amelyek nem egyének, hanem kisebb-nagyobb s esetleg a közhatalomban is részesedő, vagy legalább is a közhatalom felügyelete alatt működő közösségek életének és működésének emlékeit tartalmazva, a magánlevéltáraknak sajátos, a köz- és magánlevéltárak között mintegy átmeneti fokon álló csoportját alkotják. Ilyen különleges helyet foglalnak el a legtágabb értelemben vett magánlevéltáraink sorában az egyházi levéltárak, nem számítva ide természetesen az említett egykori hiteleshelyek, a káptalanok és konventek ú. n. „regnicolaris" vagyis országos levéltárait, amelyek az ország közhatalmának gyakorlása közben jöttek létre. Némely államban az egyházi szervezet az állam hatalmi szervezetében foglalván helyet, az egyházi levéltárak is a közlevéltárak fogalma alá értendők. Bár Magyarországon nem ez volt a helyzet, nyilvánvaló, hogy az állani és az egyházak közös történeti kapcsolatai és az egyházakban megszervezett közösségek méretei az egyházi levéltáraknak a magánlevéltárak sorában Magyarországon is olyan különleges helyet biztosítanak, mely az állami levéltárvédelem szempontjából sem közömbös.