Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Kossányi Béla: A trianoni szerződés és a közirattárak / 56–75. o.

70 KOSSÁNYI BÉLA ezek közül az okmányok, levéltárak, lajstromok vagy tervrajzok közül egyeseket a helyszínéről elvittek volna, Magyarország köteles azokat az érdekelt Szövetséges vagy Társult Kormányok megkeresésére visszaszolgáltatni, Ha az 1, bekezdésben említett s katonai jelleggel nem bíró levéltárak, lajstromok, tervrajzok, okiratok vagy okmányok egyszersmind a magyar közigazgatási ágakat is érdeklik s így következésképen azokat nem lehetne átadni a nélkül, hogy ebből az utóbbiakra hátrány ne származzék, Magyarország kötelezi magát, hogy azokból a viszonosság feltétele mellett, az érdekelt Szövetséges és Társult Kormányok részére adatokat fog szolgáltatni," Ismeretes, hogy ez a cikk, jóllehet az az államközi iratszolgáltatások egyik legjelentősebb kérdéskomplexusát lett volna hivatva szabályozni, annak folytán, hogy nem tartalmaz kimerítő rendelkezéseket, s a megjelölt kötelezettségeket, jogosítványokat sem állapította meg szabatosan, a trianoni szerződés sok más ily fogalmazású cikkéhez hasonlóan, a békekötés után ellentmondó magyarázatokban részesült. Nehéz küzdelmek, hosszadalmas viták után sikerült csak a különböző jogtalan törekvésekkel, erőszakolt követelésekkel szemben e cikknek azt az értelmezését érvényre juttatni, amely megfelel annak az értelemnek, amelyet a szóbanforgó rendelkezéseknek a békeszerződés nyilvánvalóan szánt, A helyes értelmezés legfőbb akadályát főleg az a körülmény okozta, hogy az említett követeléseknél sajátos szándékok érdekében a 77, cikk rendelkezéseit a békeszerződés többi intézkedésétől elkülönítve igyekezték magyarázni, így nézve a cikket, valóban úgy látszhatik, mintha abban a levéltárak, irattárak állományának sérthetetlenségét védő proveniencía elvével szemben ismét teljes mértékben az a korábbi levéltár- és irattárszemlélet győzedelmeskedett volna, amely annak idején megengedhetőnek, természetesnek tartotta, hogy államutódlás esetén közlevéltárak, irattárak egész iratanyaga államhatalmak között az íratok tárgyi és területi vontkozásaí alapján vagyonjogi osztozkodás tárgyát képezze. Ez a felfogás azonban, amely minden szélsőséges, túlzó követelésnek kiindulási alapja volt, ha a 77. cikknek a békeszerződés szerkezetébe való beállítását, s a többi levéltári, irattári vonatkozású cikkhez való viszonyát nézzük, mint arra később rátérünk, helyt nem állónak, tarthatatlannak bizonyul. A 77. § szándéka ugyanis világos és határozott. Célja kizárólag az volt, hogy az úgy-