Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - SZEMLE - Glaser Lajos: A térképrendezés feladatai a vidéki levéltárakban / 537–544. o.

538 SZEMLE szellemes, de kevéssé megbízható felvételi módszerrel készültek. A módszer lényege az volt, hogy a mai szabatos szögmérés helyett a szögeket egyszerű beirányzás segítségével mindjárt a helyszínen felrajzolták, a terep főbb pontjait pedig nem trigonometrikus számítások alapján határozták meg, hanem egyszerű szerkesztéssel vetették papírra. Mindez persze jókora hibák lehetőségét rejtette magában, amely hibák azután a terület nagyságával nőttek, sőt hatványozódtak. Innen van az, hogy a kisebb területet ábrázoló részletes térképek sokkal megbízhatóbban adják vissza a felvett táj képét, mint az egyes országrészekről, vagy az egész országról készült áttekintő mappák. A nagyobb megbízhatóság mellett nagy előnye még a kisebb területeket ábrázoló térképeknek a természetükből folyó részletesség, mi az amúgy is kisebb egységekre irányuló mezőgazdaság-, település- és népiségtörténeti kutatás szempontjából nem kis mértékben emeli azok forrásértékét. Különösen áll ez az úrbéri, kataszteri, erdő- és birtoktérképekre, amelyek a dűlők és a kisebb tájbeli objektumok helyét és nevét is feltüntetik, nélkülözhetetlen adatokat szolgáltatva ezáltal a terület egykori gazdasági hasznosításához, az őslakók nemzetíségéhez,az esetleg eltűnt települések pontos helyéhez stb.

2 Az Országos Levéltárban őrzött mappák jelentős része ilyen kisebb egységeket ábrázoló részletes térképekből áll. Csak az a sajnálatos, hogy az általuk ábrázolt területek nemcsak hogy nem adják ki az egész országot, hanem még egy-egy nagyobb összefüggő terület is csak elvétve állítható belőlük össze. Ez ad különleges jelentőséget annak a térképanyagnak, amelyet a vármegyei, városi, községi, egyházi és magánlevéltárakban, valamint a törvényszékek, pénzügyigazgatóságok, járásbíróságok és más állami hivatalok irattárában őriznek. A vármegyéknél elsősorban a XVIII. és XIX, század fordulóján rézbemetszett megyetérképek jönnek számításba. Ezeket rendszerint a megye hites földmérője készítette, és az egyes mezőgazdasági ágak egykorú kiterjedésének kitűnő forrásai. Igen sokszor több példányt őriz belőlük a megye levéltára, sőt az sem ritkaság, hogy a nyomásukhoz használt réztábla is fennmaradt. Persze más korból is őrizhet a megye ily térképeket, de nem ritka a megyei geometrák keze alól kikerült vízszabályozási vagy úttérkép sem, a peres iratokból pedig alighanem még sok határ-, erdő-, birtok- és úrbéri térkép fog előkerülni. Egy-két törvényhatóságunk levéltárában — mint Kecskeméten, Zalaegerszegen és Makón — épségben z A tudomány szempontja mellett a közigazgatási és magánjogi szempontok részletezése — azt hiszem — teljesen felesleges. Elég arra rámutatnom, hogy e térképek éppen e két utóbbi szempontnak köszönhetik létüket.