Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - SZEMLE - Glaser Lajos: A térképrendezés feladatai a vidéki levéltárakban / 537–544. o.

SZEMLE 539 maradtak a II. József-féle kataszteri felvétel iratai. Hozzájuk tartozó térképek fennmaradásáról nincs tudomásom, de ezek esetleges előkerülése térképanyagunk nagyfontosságú gyarapodását jelentené. A városi és községi levéltárakban a beépített területre vonatkozó térképek és tervrajzok mellett a határ-, erdő-, birtok-, úrbéri- és kataszteri térképeknek van nagy jelentősége. Az egyházi levéltárak közül elsősorban a püspökségek, káptalanok és a szerzetesrendek levéltárai őriznek sok határ-, birtok-, erdő- és úrbéri térképet. De azért a magánlevéltárak hasonló jellegű térképanyaga sem lebecsülendő. Hisz alig van olyan családi levéltár, melyben egy-két ilyen térképet ne találnánk. A nagyobb uradalmakkal bíró családok levéltárai pedig — mint pl, az Esterházy és Festetich hercegi levéltár — már hatalmas térképgyűjteményekkel rendelkeznék. Külön kell megemlékeznünk azoknak az állami hivataloknak az irattárairól, amelyek nagyobb összefüggő terület régi térképanyagát őrzik. így elsősorban a törvényszékekről, amelyek a szervezésükről szóló 1871 :LIII. t,-c. 53, §-a alapján a megyei levéltáraktól átvették az úrbéri iratokat a hozzájuk tartozó térképanyaggal együtt és most megfelelő kezelőszemélyzet, főleg azonban férőhely híján rendszerint a pincében vagy a padláson őrzik nehezen hozzáférhető állapotban. Nem sokkal különb a pénzügyigazgatóságoknál őrzött régi, elavult kataszteri munkarészek — köztük a parcellákat és birtokosaikat is feltüntető bírtokvázlatok — sorsa, A járásbíróságok telekkönyvi térképei már nagyobb gonddal őriztetnek és könnyen hozzáférhetők. De csak addig, amíg a telekkönyvi betétszerkesztés folytán el nem avulnak és nem kerülnek a padlásra. Ezeken kívül kisebb térképgyűjtemények találhatók még az államépítészeti és a különféle erdészeti, valamint vízügyi hivatalokban is, A kisebb egységeket ábrázoló részletes térképekből tehát összefüggő — bár csak a XIX, század elejéről és közepéről származó — anyag fekszik az említett állami hivatalok irattárában a megfelelő konzerválás és a hozzáférhetőség minden reménye nélkül. A hatósági, egyházi és magánlevéltárak mappái ezekkel szemben főleg a XVIIL század második feléből származnak, de nem alkotnak összefüggő sorozatot. Helyzetük sokkal kedvezőbb, mint az előbbieké, mert ha nincsenek is megfelelően konzerválva, legalább a lehetősége fennáll ennek, mivel a hatósági, egyházi és a nagyobb magánlevéltárak többnyire szakképzett levéltárnokokkal és alkalmas raktárhelyiségekkel rendelkeznek. Hogy ezt a hatalmas és értékes térképanyagot megmentsük az előbb vagy utóbb, de biztosan bekövetkező pusztulástól, a legelső teendő a vidéki állami hivatalokban őrzött régi térképek megfelelő elhelyezése volna. Erre a célra — mint az i