Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - SZEMLE - Berlász Jenő: A községi levéltárak állapotáról / 526–537. o.

530 SZEMLE helyen már pusztulásra juttatta az ilyesféle „hasznavehetetlen dolgokat". Egyedül a községi közgyűlési jegyzőkönyvek azok, amelyeket mindenhol gondosan megőriznek, noha történelmi értékük korántsem akkora, mint a becsületük. Akármennyire elbitangolódott légyen is valamely irattár, s akárhányszor átszerveződött is a körjegyzőségi beosztás, e jegyzökönyvek többnyire megmenekültek. Nem ilyen szerencsések azonban az adófőkönyvek, a községi háztartási könyvek, a gazdasági vonatkozású jegyzőkönyvek s mégkevésbbé az általános ügyviteli íratok és a hozzájuk tartozó segédkönyvek. Ezek lassan, fokozatosan ritkulnak, hiányossá válnak, sok esetben tömegesen esnek áldozatul valamely „irattári vész"-nek. Hogy a még nem ismertett nyolc jegyzői irattárban milyen korú irat-.és könyvanyag található, azt fogom most egész röviden, vázlatosan jelezni. Itteni fogalmak szerint aránylag „korai" irattári anyaga van a darányi és a szuloki jegyzőségnek, valamint a lakócsaí körjegyzőségnek. Darányban a jegyző sejtése szerint 1872-ben kezdődnek a községi irományok; ez azonban egyátalán nem bizonyítható, mivel tájékozódás csak az 1925-ös évfolyamtól kezdve lehetséges. Tény, hogy á községi közgyűlési jegyzőkönyvek 1875-ig visszamenőleg hiánytalanul megvannak s hogy az indexek és iktatók 1900-tól a folyó évig rendelkezésre állnak, — Szülőkön úgy tudják, hogy a legrégibb akták és feljegyzések mintegy hetven esztendősek lehetnek, mivel az itteni jegyzőség 1865 után vált ki az istvándiból. A teljes rendezetlenség miatt ez az állítás is ellenőrizhetetlen; valószínűsége mellett csak a közgyűlési jegyzőkönyveknek 1874-ben induló sorozata szól. Megemlítendő még, hogy itt is, csakúgy mint Darányban, elég sok az adóügyi könyv. Iratkezelési segédkönyvek 1908-tól kezdve — amióta a mostani jegyző itt működik — biztosan vannak. A lakócsaí körjegyzőségen, ahol Lakócsa, Potony, Szentborbás és Tótújfalu ügyeit intézik, a régebbi irattár, melyet rendezési szándékkal nem bolygattak, úgylátszik teljesebb, mint az újabbkori, A tanácskozási jegyzőkönyvek (mind a négy községéi) 1872—73-tól folytatódnak máig, az adókönyvek pedig állítólag még korábbról, 1858— 1860-ról is megvannak. Magáról a törzsanyagról nem lehet megállapítani, hogy mely évtizedben kezdődik. Ezzel szemben bizonyos, hogy az 1914-től 1930-ig terjedő közigazgatási ügyiratok elpusztultak. Még rosszabbak a viszonyok az irattári anyag kora tekintetében a felsőszentmártoni, az erdőcsokonyaí, a kastélyosdombóí, a komlósdí és az istvándi jegyzőségi irattárakban. Amíg ugyanis Darányban, Szülőkön és Lakócsán legalább gyanítani lehet a múlt század utolsó három évtizedéből eredő iratanyag fennmaradását, addig a most felsorolt jegyzőségeken határozottan konstatálható a XIX. századi törzsanyag teljes hiánya. Ezt a kort, amely pedig a közfelfogás szerint még nem is „történeti", itt már legfeljebb a gyű-