Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - SZEMLE - Berlász Jenő: A községi levéltárak állapotáról / 526–537. o.

SZEMLE 529 körülbelül 1870—80-tól kezdődő közgyűlési jegyzőkönyvek tartalmaznak, csakis a ma még kiaknázatlan sokrétű iratanyag kiegészítésével válnának igazán történelmivé. A községi iratkutatás azonban — hangsúlyozom — nem korlátozódhatik csupán a jegyzöségi irattárakra, hanem ki kell terjednie a falvak más iratrejtő „tárnáira" is: elsősorban a régi községházak padlására, aztán a község ládájára, a hajdani bírók házára s a lelkészi hivatalra, bár az utóbbi már egy külön problémakörbe vezet. Ilyen jegyzői irattáron kívüli kutatást mindössze Kálmáncsán, a fentebb említett harmadik községben volt alkalmam végezni. Az itteni körjegyzőségen elhelyezett kálmáncsai és homokszentgyörgyí irattár anyaga csupán a századfordulón kezdődik. Ennél régebbi időből csak a közgyűlési jegyzőkönyveket őrzi a jegyző, még pedig: 1880-tól, illetve 1887-től folytatólag. Nyomozásomban arra a feltevésre jutottam, hogy a multszázadbeli iratanyag és a jegyzőkönyvek javarésze annakidején egyik községből sem került át a jegyzői hivatalba, hanem a régi helyén maradt. Nem is csalódtam, Kálmáncsa mostani bírjánál sikerült a régi községi adminisztráció néhány becses íratemlékét megtalálnom. A bíró almáríumszerű iratszekrényében két jó nyaláb kéziratos jegyzőkönyv és nyomtatvány hevert teljes összevisszaságban. Mindezek állítólag a község ládájából kerültek elő. A futólagosan átnézett anyagból csak egy-kettőt említek meg. Helytörténeti szempontból értékes darabok; Kálmáncsa multszázadeleji földkÖnyve, a királyi és vármegyei adó elszámolási könyve az 1830-as évekből, az abszolutizmus által 1849-ben behozott új földadó kivetési könyve, adóbeszedési napló 1856—70-ből és adófőkönyv 1861—65-ből. Külön kell megemlítenem a község két folió-alakú hirdetménykönyvét, mint olyanokat, melyek nek köztörténeti jelentőségük is van, E kötetekbe t, i, 1847. márciusától 1854 júliusáig feljegyezték a közigazgatási felsőbbség által kibocsátott rendeletek szövegét s ezáltal megörökítették számunkra a forradalmi és az abszolutizmuskori mozgalmas politikai, gazdasági, társadalmi átalakulás vidéki problémáit, akcióit és reakcióit. íme egy községláda emlékei. Hogy más kálmáncsai ládákban, szekrényekben, padlásokon is lappangnak-e hasonlók, nem sikerült megtudnom, de enélkül is bizonyságot szereztem arra, hogy ott is lehetnek megmentésre váró történelmi értékű irományok, ahol a mai jegyzői irattár ilyeneket nem tartalmaz. Szolgáljon ez a tapasztalat némikép enyhítőjéül annak a sivár képnek, melyet a barcsi járás többi jegyzői irattárai mutatnak. Utaltam rá, hogy a most ismertetett három jegyzői székhelyen kívül másutt 1867 előtti anyagot nem igen sikerült találnom. Általában az a helyzet, hogy réginek s szerencsésnek kell mondani azt az irattárat, amelynek 1870-ig víszszamenőleg sikerült fenntartania írat- és könyvanyagát. Mert a közömbösség, érzéketlenség és gondviseletlenség nem egy Levéltári Közlemények 34