Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Jánossy Dénes: A modern aktatermelés és a levéltár / 43–55. o.

52 JÁNOSSY DÉNES egész földkerekségére kiterjedő üzleti összeköttetéseire és ezzel kapcsolatban a magyar ipartörténet e gyárnál remél­hető kútfőinek fontosságára? Vagy beszéljünk talán a he­rendi porcellángyár iparművészeti jelentőségéről és ennek alapján művészettörténeti értékű levelezése megőrzésének szükségességéről ? Mindezek a problémák, amelyek az utolsó évtizedek aktatermelésével kapcsolatban merültek fel, nemcsak a ha­zai levéltárügy feladatait súlyosbítják, hanem egyúttal ki­hatással lehetnek a levéltárnokképzésnek eddigi irányára is. Még néhány évtizeddel ezelőtt a levéltárnokképzés súlypontja lényegileg a diplomatikai és paleográfiai fel­készültségre, illetve közígazgatástörténeti szakismeretekre esett, addig a mai levéltárnoknak olyan átfogó tételes köz­igazgatási tudásra is szert kell tennie, mely a modern államigazgatás rendkívül bonyolult organizmusának apró hajszálereire is kiterjed. Máskülönben aligha lehet helyes ítélőképessége a közigazgatási iratok forrásértékének mérlegelésére. Felmerült az a felfogás is, hogy a levéltárnoktól meg­kívánt ismeretek körének ilyen hatalmas tágulása szük­ségképen a levéltári szolgálatban eddig alig ismert specia­lizálódáshoz vezethet, Ez az eshetőség azonban nem jelent­heti azt, hogy a levéltári anyagként kezelt újabbkori köz­igazgatási irattömegekkel foglalkozó levéltárnokok tudo­mányos felkészültsége alatta maradjon az eladdig inkább az okleveles anyaggal foglalkozó levéltárnokokkaí szem­ben, mert az előbbieknek is szükségük lesz az utóbbiakkal egyenlő értékű elméleti képesítésen és a tételes közigazga­tási szakismereteken felül, széleskörű élő (nemzetiségi) és holt (latin) nyelvtudásra és közígazgatástörténeti ismere­tekre. Különben is aligha hihető, hogy a teljes specializá­lódás a levéltári szolgálat sérelme nélkül belátható időn belül gyakorlatilag keresztülvihető. Hisz a tapasztalat azt bizonyítja, hogy a közigazgatási irattárnak a levéltárrá minősülés kritériumaként felállított 32 éves korhatára csak olyan elméleti határvonal, amelyre a mai közigazgatási ügyvitel rendszerint rácáfol. Tehát annak a levéltárnok­nak, aki a folyó közigazgatás ügyviteléhez szükséges régí akták előkeresésével foglalkozik, époly közigazgatástörté­neti, a jelen kormányrendszer jogelődjeinek levéltáraira is kiterjedő szakismeretekkel kell rendelkeznie, mint annak a levéltárnoknak, akinek a genealógiai leszármazását

Next

/
Thumbnails
Contents