Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - SZEMLE - Berlász Jenő: A községi levéltárak állapotáról / 526–537. o.

528 SZEMLE elkülönített levéltár a szóbarílevő 11 jegyzőség egyikében sincs. Amennyiben pedig levéltárinak minősíthető, mondjuk az 1867 előtti időkből származó anyag valahol egyáltalán előfordul, az annyira áttekinthetetlen, hogy kor, mennyiség, jelleg szempontjából róla semmi pozitívumot megállapítani nem lehet. Egy-egy véletlenül kézbe kerülő darab nyújt csak némi támaszpontot valamelyes következtetésekre. A jelzett értelemben réginek nevezhető írásos emlékekre mindössze három helyen bukkantam: Barcson, Babócsán ,és Kálmáncsán. Természetesen nem állíthatom, hogy másutt ilyen anyag egyáltalában nincsen; ezt annál kevésbbé tehetném, mert a legtöbb helyen csupán a jegyzői hivatal irattárát volt módomban megtekinteni, másutt (a bírók ládájában, lelkészi iratszekrényekben) nem kutathattam. Pedig tapasztalataim szerint községi íratok lappangása ezeken a helyeken is valószínű. Csak a községházi irattárat láttam Barcson és Babócsán is. Mindkettő gazdag, nagy irattár, méltó a két vezető mezővároshoz; hasonló anyagbőség sehol sincs a járásban, de hasonló zavar sem. Az iratanyag visszamenőleg csak 1920-ig mondható rendezettnek; ezen túl egyre növekszik a zavar: az 1910 s méginkább az 1900 előtti anyag már teljesen áttekinthetetlen, kiismerhetetlen halmaz. Azt lehet mondani, hogy az irattár rendbentartása mindkét helyen nagyjából igazodik a 10 éves, illetve a 32 éves elévülési időhatárhoz. A második cenzúrán túleső anyagnak nemcsak az évrendje, de az évtizedrendje sem állapítható meg; nem lehet tudni, hogy az 1870-es vagy Í850-es évekből vagy még korábbról valók-e az első fascikulusok. Kutatni csak tallózó módszerrel lehet: innen is, onnan is kiemelni valamit a rengetegből- így találtam rá egészen véletlenül Barcson a város 1850—54, évi ,,Szerződési könyvé"-re, Babócsán pedig a „Szőlőhegyi gyűlések" 1816-ból való protocollumára s néhány 1860 körüli adófőkönyvre. Szerény nyomok ezek, de kétségtelen bizonyságai annak, hogy becses, talán a XVIII. századig is visszamenő feljegyzések kerülhetnek elő mindkét irattcmetőből. Egy általános rendezés annál kívánatosabb volna, mert a két mezőváros iratai mellett valószínűleg felszínre kerülne a Barccsal egyesített Pálfalu és babócsaí körjegyzőséghez tartozó Bolhó és Rínyaújnép számos emléke is. Leltározás nyújthatna csak tájékoztatást az anyag jellegéről is: az akták, jegyzőkönyvek, adó- és pénzkezelési könyvek, iktatók és indexek mineműségéről. így derülne kí mindkét zsúfolt irattár művelődéstörténeti jelentősége, gazdaság-, társadalom-, népiség-, település- és közigazgatástörténetí forrásértéke. Úgy hiszem, egy egész sor új szempont adódna ezen irattárak megismeréséből. Példa gyanánt megemlítem Barcs 1869—1887, évi, szintén véletlenül kézbe került települési jegyzőkönyvét, amely a múlt századi délszláv beszivárgás és zsidó térfoglalás kérdéséhez egymagában is igen érdekes támpontokat szolgáltat. Azok a községi krónikák, amelyeket a szokatlanul megbecsült,