Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - SZEMLE - Berlász Jenő: A községi levéltárak állapotáról / 526–537. o.

SZEMLE 527 irattermelésnek s egyszersmind iratmegőrzésnek is- A XIX. század elején a fejlődés szükségszerűen még tovább haladt: az 1836 : IX, t.-c. azzal, hogy a jegyzőfogadás körül a nép és a földesúr között támadható ellentétek alkalmával a vármegyét kötelezte jegyzőküldésre, a falu zavartalan írásbeliségének biztosítását szolgálta. Amikor pedig az 50-es években az abszolutizmus hozzánk is átültette az osztrák községi jogrendszert s a falvakat autonóm igazgatási szervekké emelte, a községházák valóságos jegyzői bureauk-ká alakultak. Nem kétséges tehát, hogy a mai községi berendezkedés és adminisztráció alapjait lerakó 1871 : XVIII. t.-c. megjelenéséig a legreálisabb számítás szerint mintegy 80—100 esztendő ügyintézéséből előállt iratanyagot kellene a barcsi járási községi levél- vagy irattáraknak őrizniök. Hogy a valóságban mi a helyzet, arról kívánok az alábbiakban számot adni. Két hét alatt tizenegy jegyzői hivatalt látogattam meg: a barcsi, darányi, ístvándi, szuloki és felsőszentmártoni községi jegyzőséget, valamint a babócsai, komiósdi, erdőcsokonyai, kálmáncsai, kastélyosdombói és lakócsai körjegyzőséget. Mivel az utóbb említett hat körjegyzőség húsz falu. ügy vitelét végzi s ugyanannyi irattárat őriz, összesen huszonöt község iratanyagát volt módomban megtekinteni, A helyszíni szemle eredménye általában lesújtónak mondható. Tudatos, rendszeres íratgondozásról és iratmegőrzésről a legtöbb helyen nem lehet beszélni. Egyáltalában az irattárak intézményes védelme á legkevésbbé sincs biztosítva. A Széli Kálmán belügyminisztersége alatt megjelent Községi Ügyviteli Szabályzat {126.000/1902. B. M. sz. rendelet) irattárkezelésí előírásaínak végrehajtásáról a jelek szerint 38 év óta senkisem gondoskodott. Nem lehet tehát csodálkozni azon, ha az ügykezelésből végleg irattárba került, ú. n. elévült iratok a hivatali közegek szemében értéktelen, haszontalan, ,,tűzrevaló" lommá változnak, A barcsi járás jegyzőségeiben ma túlnyomórészt ez a helyzet. Kivétel csak egy-kettő akad, de ez is egyesek érdeme: néhány helyes értékítéletű jegyzőé. Iratvédelmi szempontból természetesen ez nem biztosíték, mert egy személycsere esetleg a korábbi gondosság minden eredményét tönkre teheti- Az is igaz viszont, hogy a régi irattárak sok esetben épen lomjellegüknek köszönhetik fennmaradásukat, A padlásra, kamrába került vagy a bíró ládájában kallódó ócskaságokkal évtizedeken át senkisem törődött s így nem eshettek áldozatul ügybuzgó tisztviselők ,,irattárrendezéseinek". Az általános értetlenségnek és a belőle eredő gondviseletlenségnek természetesen az irattárügy minden vonatkozásában megvannak a maga káros következményei. I. A kutatást legjobban érdeklő s levéltártani szempontból is legfontosabb kérdésekre: a régi iratanyag kezdetére, mennyiségére, természetére, összefüggéseire, folytatólagosságára, sajnos nem sok jót válaszolhatunk. Önálló, az irattártól