Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - SZEMLE - Berlász Jenő: A községi levéltárak állapotáról / 526–537. o.

526 SZEMLE kialakítását és az ország értékes okleveles anyagának az utókorra való átszármaztatását". Tóth András. A községi levéltárak állapotáról. — A legutóbbi. két évtized folyamán kifejlődött elméleti levéltárpoiitikánk számtalan más elhanyagolt kérdés mellett a községi levéltárvédelem ügyét is felvetette. Győrffy István 1925-ben e folyóirat hasábjain mutatott rá szülőföldje, a Nagykunság községi levéltárainak beavatkozást sürgető állapotára. Mintaszerű ismertetése — ámbár meglepően értékes, a XVIII. század elejéig visszamenő anyag feltárásáról számolt be — jóformán semminemű lendületet nem adott a községi levéltárügynek. Amikor az 1930-as évek közepén a Levéltári Közlemények szerkesztője körkérdést intézett a törvényhatósági levóltárnokokhoz a községi levéltárak védelmére vonatkozólag, csupán két megyéből — Sopronból és Szabolcsból — érkeztek hírek komoly, eredményes levéltármentő mozgalomról. Máshol, ha indultak is hasonló célzatú mozgalmak, az elhatározásokból tettek nem születtek. Idők folyamán a dolog elméleti részét jelentékenyen előbbre vitte Szabó Istvánnak, valamint Klein Gáspárnak A magyar levéltárvédelem kérdésé-röl és Jánosy Dénesnek Nem állami levéltáraink védelmé-röl szaklapunkba írt értekezése, de gyakorlati mentésre, sajnos sehol sem került sor, sőt még csak a Győrffyéhez hasonló tájékoztatások sem készültek. E sorok írójának az 1940. év nyarán hivatalos megbízás során módjában volt helyszíni szemléken megismernie a somogymegyei barcsi járás községi levéltárainak állapotát s némely közérdekű tapasztalatairól a nyilvánosság előtt is be óhajt számolni. A szóbanlevő járás, köztudomás szerint, eredetileg honfoglaláskori település volt, de a török-világ idején, mivel fontos hadiút futott rajta keresztül, jelentékeny mértékben elpusztult. Hogy a középkori falvak pusztulása milyen arányú volt s hogy a mai, javarészben református magyar községek mennyiben folytatói a régi telepeknek, illetve mennyiben új megszállásúak, még nem tudjuk. Annyi azonban bizonyos, hogy a XVIII. század eleje óta az élet folyama zavartalan. Ez a körülmény levéltár kutatási szempontból azt jelenti, hogy a barcsi járásban — ha nem is mindenütt — legalább az 1700-as évek elejéig visszamenő iratanyagnak kellene előkerülnie. Gyakorlati példát mutatnak erre a törökkorban ugyancsak mélyre hanyatlott nagykunsági községekben feltárt értékes XVIII. századi levéltárak. De ha feltesszük is, hogy a Drávavídéken az újratelepülés lassúbb volt, az írásbeliség érvényesülése pedig — nem privilegizált helyekről lévén szó — nehezebb mint a Kunságon, akkor is a Mária Terézia-féle urbárium óta, mely minden községnek megadta a jegyzőválasztás szabadságát, feltétlenül meg kellett kezdődnie a községi