Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - IRODALOM - Fekete Nagy Antal: Gerő József: A királyi könyvek. Az I. Ferenc József és IV. Károly király által 1867-től 1918-ig adományozott nemességek, főnemességek, előnevek és címerek jegyzéke. Budapest, 1940. / 513–515. o.

514 IRODALOM Károly király kora óta vezetik be rendszeresebben a királyi könyvekbe, a korábbi századokhoz viszonyítva mégis erősen feltűnő a tárgyalt félszázadban nemességet nyerők nagy száma. Katonai, főleg hadi érdemek jutalmazása a régebbi korokban is gyakran szerepel, az újabb századokból közismert a megvagyonosodott és magát pénzen felszabadító jobbágyrétegnek, valamint a városi polgárság tehetősebb részének a nemesség megszerzése utáni, célszerű okokból történő törekvése. A közölt jegyzék alapján a tárgyalt korban nemességre emeltek adataiból messzemenő és azért itt részletesen nem is tárgyalható társadalmi és gazdasági következtetések vonhatók le. Hosszú katonai szolgálattal rendelkező tisztek Ugyan gyakran szerepelnek még a nemességre emeltek között, de a tárgyalt kor erősebben differenciálódott társadalmában sokkal nagyobb azoknak a száma, akik a gazdasági és kereskedelmi életpályákon mozogva és ott elegendőnek talált érdemeket szerezve kapják meg a nemességet, sőt elég gyakori esetben a főrendiházi tagsági joggal már nem minden esetben összekötött főnemességet is. A nemességre emeltek foglalkozási ágai élesen rávilágítanak a félszázad alatt kialakulóban lévő, magasabbnak szánt társadalmi rétegek legkülönbözőbb összetevőire, melyek sok esetben demokratikus elvek hangoztatása mellett áldozatokat nem kímélve törekedtek arra, hogy az előjogait vesztett nemesség már csak külsőségeket jelentő jellegét megszerez zék. Nemzetiségi szempontból vizsgálva az adatokat, — nem tekintve a közölt adatokból már meg nem állapítható korábbi névváltoztatásokat — látjuk, hogy a nemességre emelteknek hozzávetőleges számítás szerint is, legalább a fele idegen nevet visel. Ezek az adatok élesen megcáfolják azt a vádat, hogy Magyarországon a kérdéses időszakban elnyomták volna a nemzetiségeket. Erőszakos asszimilációról is felesleges beszélni, amikor a nemességet bármilyen idegen hangzású nevű, érdemekkel rendelkező magyar állampolgár elnyerhette. Az kétségtelen, hogy a magyar hatóságok az önkéntes névváltoztatások elé nem gördítettek akadályt. így történhetett meg, hogy a jegyzékben szereplő nemességre emelt családok közül egyesek királyi adomány folytán olyan előnevekhez jutottak, melyeket történelmi családaínk viseltek, utólag pedig névváltoztatás folytán felvették az előnevek mellé ezeknek a történelmi családoknak családnevét is. Előfordul az az eset is, hogy egyes családok a már korábban engedélyezett történelmi családnév mellé nemességre történt emelésükkor történelmi családok előneveit kérték és kapták adományba. Ilyen névváltoztatások és előnévadományozások következtében ma a Csanád-nembeli mezőtelegdi Telegdi, budetini Szunyogh, tószegi Tószeghy s más nevezetes családok történelmi nevét és előnevét viselik olyan családok, melyeknek legkevesebb közük van a fenti családokhoz. Ezeknek a hamis látszatot keltő név-