Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - IRODALOM - Fekete Nagy Antal: Gerő József: A királyi könyvek. Az I. Ferenc József és IV. Károly király által 1867-től 1918-ig adományozott nemességek, főnemességek, előnevek és címerek jegyzéke. Budapest, 1940. / 513–515. o.

IRODALOM 513 hető pontja az volt, hogy az élet száz-kétszáz év alatt nagyot fordult, az egyezség több tétele időszerűtlenné lett, annál is könnyebben, mert a urbáriumok nem egyszer egészen szétfolyóan-határozatlanul írták körül a jogokat és a kötelezettségeket („szokásos", „megengedett" terhek). Előfordulhattak esetek, amikor az urbárium nem tudta teljesíteni feladatait; túlságosan nagyok voltak az ellentétek, semhogy áthidalhatók lettek volna. De általában a középkori viszonyok között megbecsülhetetlenül fontos szerepe volt: elrendezte és emberöltőkre kialakította a földesúr és a parasztság érintkezését, mindkét oldal felé megakadályozta az eltérést a kölcsönös megegyezés irányvonalától, s e miatt esetleg véres szembefordulások kirobbanását. „Úrbéri szabályozás nélkül — írja a szerző — sem a földesúr, sem a jobbágyság élete nem élet." Ez a kis tanulmány figyelmet érdemlő kezdeményezés; folytatása — más egyházi, világi uradalmak, esetleg földrajzi egységek keretein belül, a gyűjtés kiszélesítése családi levéltárakban, hatósági irattárakban szétszórtan fekvő, védtelenül pusztuló urbáriumokra, úrbéri szerződésekre, a történetírás gazdagodását jelentené. Sínkovícs István. Gerő Józseí: A királyi könyvek. Az I. Ferenc József és IV. Károly király által 1867-től 1918-ig adományozott nemességek, főnemességek, előnevek és címerek jegyzéke. Budapest, 1940. 239 1. Minthogy a ránk maradt királyi könyvek nemességí adatait az Illéssy János és Pettkó Béla által 1895-ben kiadott jegyzék a királyi könyvek kezdetétől, 1527-től a kiegyezésig, 1867-ig tartalmazza, Gerő munkája az 1867 után adományozott és a királyi könyvekbe bejegyzett nemességí adatok közrebocsájtásával teljessé teszi a királyi könyvekben található adományok jegyzékét. Folyóiratunk céljaínak megfelelőleg a közölt anyagot elsősorban mint történeti forrást vizsgáljuk. Gerő munkája ebben a tekintetben bő anyagot szolgáltat azáltal, hogy a nemességet nyerő és társszerzők foglalkozását, amennyiben az az adatokból megállapítható volt, minden esetben közli. Még további és bővebb forrást jelentenek az ezek mögött meghúzódó, csak a királyi könyvekben található, legtöbbször életrajzi adatokban gazdag és részletes, a jegyzékben e miatt természetesen nem közölhető érdemfelsorolások. A jegyzékben közölt nemesség-, címer- és előnévadományozások legtöbb esetben nem nemes származásúak javára szólnak, vannak azonban esetek, amikor a bejegyzések a nemesség igazolásánál előforduló kisebb hiányok esetén nemességmegerősítést vagy régebbi nemesség birtokosai részére előnév- vagy címeradományozást tartalmaznak. Összehasonlítva Gerő jegyzékét Illéssy—Pettkó jegyzékével, tekintetbevéve azt is, hogy a nemesleveleket csak III. Levéltári Közlemények 33