Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - IRODALOM - Sinkovics István: Oszvald Arisztid: Premontrei urbariumok a középkorban. (A jászóvári premontrei kanonokrend gödöllői Szent Norbert gimnáziuma magyar tagozatának és Szent Norbert nevelő-intézetének évkönyve az 1939–1940. iskolai évről) Gödöllő, 1940. 151–167. pp. / 511–513. o.

512 IRODALOM sadalom belsejéből kiinduló erők találkozása szétbomlasztotta egyesek, közösségek nemzedékeken át megbontatlan egymáshoz illeszkedését és a társadalmi rétegeket átjáró-átcsoportosító alakulásban tisztázni kellett a földesúri népek helyzetét, jogviszonyát. így keletkeznek a királyi, egyházi, magánbirtokokon az urbáriumok. Fogalmuk tágkörü, formájuk sokféle, lényegükre leegyszerűsítve azonban szerződések a földesúr és emberei között. Az urbáriumok szabályozták, hogy a telekegység után mennyi pénzszolgáltatás, ajándék, munka jár a földesúrnak, biztosították a szerződést vállaló népek, falvak szabad bíró-, papválasztását és részletesen-összesítően körülírták büntető- és magánjogi helyzetét, A középkori paraszttársadalom jogviszonyaira jellemző, hogy a szerződések nem egyoldalúak, hanem mindkét felet egyformán kötelezik, 1279-ben pl, az ipolysági konvent László prépostnak és Pál egyházi jobbágynak ad megbízást, hogy állapítsák meg és foglalják össze az egyik telepesfalu részére járó jogokat, kötelezettségeket, Miután mindennek a tisztázása megtörtént, az érdekeltek — egyik oldalról a konvent kiküldöttjei, másik oldalról pedig a községi bíró és a telepesek egy csoportja — az esztergomi káptalanhoz mennek és országos szokás szerint a hiteles hely előtt írásba foglaltatják egyezsiégüket.A megjelent telepesek a felolvasott megállapodást magukra és távollevő társaikra kötelezőnek ismerték el. Ugyanilyen szabályszerű szerződéskötés eredménye az egyik XV, századeleji bozókí urbárium, A környékükön járó Borbála királynét kérték fel a prépost és a bozóki jobbágyok, hogy megegyezésüket jóváhagyja, A bozókíak eddig többször emeltek panaszt a királynál egyházi földesuruk ellen, mivel ,,régi szabadságuk" megsértésével követelt rajtuk adókat és ajándékokat, most azonban a királyné jelenlétében megbékélnek és írásba foglalják megállapodásukat. Az egyezség mindkettőjükre kötelező erejű: a prépost nem háborgatja a jobbágyokat régi szabadságukban, a mostani megállapodást tiszteletben tartja, a jobbágyok viszont engedelmességet fogadnak, és mindkét fél ellenmondás nélkül elismeri, hogy az egyezség megsértőjét 10 márka büntetés sújtja. Az ilyen szerződések világosan mutatják a földesúr és jobbágy viszonyának tökéletes kiegyensúlyozottságát a középkori magyar társadalomban. Hogy az úrbéri szerződések általában nem papírosmegállapodások, hanem a földesúr oldaláról felismerték fontosságukat, arra jellemző, hogy a szerződéskötéshez a prépost és a konvent kikéri a rendi legfőbb elöljárók hozzájárulását. De az urbáriumok megállapításaihoz a parasztság is változatlanul ragaszkodott, a jászóiak pl, 200 év előtti szerződésükre hivatkozva tagadják meg a földesúr által kívánt új terhek vállalását. Az úrbéri szerződések rendszerint az életben fokozatosan kifejlődött helyzetet rögzítették meg, s ezt a képet az írás megőrizte az idők változásában, A földesúr és falvai kapcsolatát szabályozó megállapodásoknak éppen egyik legjobban sebez-