Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - IRODALOM - Sinkovics István: Oszvald Arisztid: Premontrei urbariumok a középkorban. (A jászóvári premontrei kanonokrend gödöllői Szent Norbert gimnáziuma magyar tagozatának és Szent Norbert nevelő-intézetének évkönyve az 1939–1940. iskolai évről) Gödöllő, 1940. 151–167. pp. / 511–513. o.

IRODALOM 511 a tanács mellett igen nagy szerepe volt a várkapitánynak, főként a közrendészet terén. A katonai és polgári hatóságok egyébként kölcsönösen résztvesznek egymás igazságszolgáitatásában. A városra rendes adó- és tizedfizetési terheken, vaiamint a földesúrnak járó szolgáltatásokon kívül nagy terhet rótt a katonaság elszállásolása és eltartása. A vásár- és helypénzek, kövezet- és útvámok, a pálinka- és sörfőzésből, valamint a korcsmajogból származó jövedelmek biztosították a kiadások fedezését. A város gyakorolta az iparűzés, az áru- és súlyellenőrzés jogát. Győrött már 1593-ban volt borbélycéh s gyógyszertárral, kórházzal, szegényházzal szintén már a XVI. század végén találkozunk. Cs. munkáiból tehát elénk tárul a középkori Győr — sajnos csak valószínű — képe s az újkori Győr egyre erőteljesebben lüktető önálló városi élete, A török megszállás és a császári kapitányok erőszakoskodása következtében megszakadt autonóm városi élet 1271-től nyilvánvalóan fokozatosan és következetesen haladt a teljes önállósulás felé s amikor már a földesúri gyámkodást is tehernek érezte, 1743-ban, hosszú küzdelem után a szabad királyi városi rangot biztosította magának. Reméljük, hogy Cs. tisztázni fogja Győr XIV—

XVI. századi életét is, ugyanolyan gondossággal és lelkiismeretességgel, mint amelyek az itt ismertetett tanulmányait jellemzik. Bakács István János. Oszvald Arisztid: Premontrei urbáriumok a középkorban. (A jászóvárí premontrei kanonokrend gödöllői Szent Norbert gimnáziuma magyar tagozatának és Szent Norbert nevelő-intézetének évkönyve az 1939—1940, iskolai évről. Gödöllő, 1940.) 151—167. 1. — A földesúr és népei egymáshoz mért helyzetét írásban rögzítő középkori urbáriumok egy kis csoportjáról, a premontrei birtokok életét szabályozó úrbéri szerződésekről ad összefoglaló képet O. tanulmánya. Magyarországon általában aránylag nem sok urbárium maradt a középkorból — a szerző szerint; „Biztosan volt több is, de vagy elvesztek, vagy még lappanganak valahol" —, s ami megmaradt, a birtokjogi iratokkal együtt vándorolt különféle levéltárakba, ma is szétszórtan fekszik, nagyrészt kiadatlan. Ilyen módon pedig nagyon megnehezül ennek az elmúlt életet változatlan valóságában mutató történeti forrásanyagnak megérdemelt értékesítése. Hasznos tehát minden munka, amely urbáriumok összegyűjtésére vállalkozik, hozzáférhetővé teszi a gazdasági, társadalmi, művelődési fejlődés, a történeti falu megismerésének nagyfontosságú tárházait. Az itt ismertetett úrbéri szerződések, egyezségek keletkezése érdekes bepillantást ad a premontrei rend kezén lévő birokok jogéletébe, a vidék írásbeliségébe és a társadalom szerkezetébe. Nem véletlen, hogy ilyen természetű szerződések a XIII. század második fele óta vannak, attól kezdve, hogy különféle külső körülmények és magából a tár-