Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - IRODALOM - Fekete Nagy Antal: Kumorovitz Bernát: A pecséttan eredményeinek értékesítése a történetkutatásban. (A jászóvári premontrei kanonokrend gödöllői Szent Norbert gimnáziuma magyar tagozatának évkönyve az 1939–1940. évről) Gödöllő, 1940. 181–194. pp. / 505–507. o.

IRODALOM 505 H, jelentőségéhez mérten rövid tanulmánya újabb éles bizonyítéka annak a diplomatikában általános európai mozgalomnak, hogy az oklevéltudomány ki akar szabadulni a formalisztikus segédtudomány ancílla-sorából. Az az irány azonban, amelyet itt H. jelöl meg és amelyet, mint azt a vele körülbelül egyidőben megjelent, hasonló végeredményre jutó másik három tanulmány is mutatja, az új jiémet oklevéltudomány általános felfogásának kell tekintenünk, úgy hisszük, nem továbbfejlődése a diplomatikának, hanem lemondás arról, hogy a diplomatikát önálló tudománynak tekintsük. Ha elfogadjuk azt, hogy az oklevéltudomány feladata diplomatikai alapon jogtörténetet vagy gazdaságtörténetet írni, ez azt jelentené végeredményben, hogy a diplomatika kutató módszerré válna csupán, nem maradna önálló tudományág, nem lennének önálló céljai többé. Kétségtelen, hogy az emberi kultúra más ágainak vizsgálói, mint a gazdaság- vagy a jogtörténet igen eredményesen felhasználhatják a diplomatikai munka adatait, de a jog-, gazdaság-, népiségtörténet stb, szempontjain túl más szempontok is vannak, amelyek szerint vizsgálnunk kell az okleveleket, hiszen az oklevél létrejötte, az okleveles gyakorlat kifejlődése és minden ezzel együttjáró szociológiai változás szintén történelmi folyamat. Ennek föltárása a diplomatika különleges feladata, mint azt először éppen német diplomatikusuk, Steínacker és Heuberger fejtegették. Istványí Géza. Kumorovítz Bernát: A pecséttan eredményeinek értékesítése a történetkutatásban. (A jászóvári premontrei kanonokrend gödöllői Szent Norbert gimnáziuma magyar tagozatának évkönyve az 1939—1940. évről. Gödöllő, 1940.) 181—194. 1. A pecséttan tudománya, melynek nemcsak Európában, hanem Amerikában is jeles művelői vannak, az újabb évtizedekben örvendetes fejlődésnek indult. Ennek következtében a pecséttan iránti érdeklődés, mely eddig csak a diplomatika részéről volt számottevőbb, megnyilvánul a történettudomány összes ágaiban. Kumorovítz, aki a magyar szfragisztikának ma egyik legkiválóbb művelője, ebben a nemcsak értékes, hanem újdonságánál fogva érdekes dolgozatában a pecséttan fejlődésének és az iránta megnyilvánuló érdeklődés kiszélesedésének összefoglalása után, sorra véve a legújabb irodalmat, ismerteti a pecséttan által megállapított, a történettudomány összes ágaiban értékesíthető eredményeket, A pecséttan megalapítója, Mabíllon érdemeinek méltatása után Heíneccius eredményeire tér át, aki 1709-ben elsőnek ismerte fel, hogy a pecséttan nemcsak a diplomatika függelékeként tekintendő résztudomány, hanem a pecsétek írása, ábrázolása az egyházi és politikai történetírás számára is értékes adatokat szolgáltat. Az ikonográfia, az egyházi és világi építészet emlékei sok esetben ma már csupán a pecsétekből ismerhetők meg. Azonkívül intézmények létesítése,