Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Jánossy Dénes: A modern aktatermelés és a levéltár / 43–55. o.

A MODERN AKTATERMELÉS ÉS A LEVÉLTÁR 49 A szintén megszervezésre váró, területi elven felépülő kerületi levéltárak feladata volna aztán az illető területen működő közhivatalok, hatóságok, intézmények régebbi, a folyó közigazgatáshoz már nem szükséges iratainak és egyéb az e területen található családi, uradalmi, társulati, vállalati stb. levéltáraknak átvétele és megőrzése, feltéve természetesen, hogy a szóbanforgó iratoknak megfelelő megőrzése az iratokat, levelezést termelő szervnél nem látszik biztosítottnak. ' E szempont mérlegelését alapvetőnek tartanánk a kerületi levéltárak racionális működésének biztosítása érdekében is, mert valamint az ország központi levéltáránál, úgy a kerületi levéltáraknál sem látszik célszerűnek az elvi szempontok alapján kiválasztott írattömegeknek az illető levéltárak raktáraiba való kivétel nélküli összpontosítása. Mert ne felejtsük el, hogy a hazai levéltárügy szervezési programmjának keretébe illeszkedő kerületi levéltár nem öncél, csak eszköz az elhanyagolt levéltárak és kútfőértékű irattárrészek megmentésére. Épen ezért a kerületi levéltár felállításának szükségessége csak akkor merülhet fel, ha annak előfeltétele: a mentésre szoruló iratés levéltárak jelentékeny tömege azt indokolttá teszi. Ezen elvi szempont figyelemmeltartásával megoldhanak látszik a városi levéltárak jövő elhelyezésének problémája is, mert ott, ahol szervezett városi levéltárnokí állás van és ahol a város a folyó ügyek intézéséhez nem szükséges irattárak megfelelő elhelyezéséről valóban gondoskodik, aligha volna indokolt az illetékes kerületi levéltár beavatkozása; míg ellenben ott, ahol szervezett levéltárnokí állás nincs, vagy ha van is ilyen állás, de annak betöltőjét rendszeresen más munkabeosztásokban foglalkoztatják és megfelelő gondozás híjján az íratok sorsa sem látszik biztosítottnak, ott egyenesen kötelessége volna a kerületi levéltárnak, hogy az iratanyagot megfelelő megőrzés végett raktárába beszállítsa. Talán mondanunk sem kell, hogy nem tartanánk célszerűnek sem az országos, sem a territoriális levéltári szervezeti kérdéseknél a doktriner elvek érvényesítését. A szervezeti elgondolásokat ugyanis az élet adottságaival kell organikus összhangba hozni, mert csak ebben az, esetben remélhetjük, hogy azok a közszükségletből kisarjadt állami szervek megújhodásához, ne pedig azok működési zavaraihoz vezessenek. A hazai levéltárügy is csak ebben az esetben töltheti be azt a konstruktív szerepet, mely az Levéltári Közlemények 4