Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - IRODALOM - Berlász Jenő: Bolsée, J.: La protection des archives en temps de guerre. Archives, Bibliotheques et Musées de Belgique, Tom. XVI., No. 2., 116–120. 1939. / 495–498. o.

IRODALOM 497 víztárolásí módszerére; itt nem raktáronként, kádakban, hanem egy központi nagy ciszternában tartják a tűzoltásra szánt víztömeget. A homok készenlétben tartásának ő is nagy fontosságot tulajdonít; a gyújtóbombáknak számos fajtája t, í. olyan lánggal ég, amely ellen vizet alkalmazni nem szabad, mert nemcsak nem oltja el a tüzet, hanem ellenkezőleg, táplálja; a bomba lángjától fejlődő roppant hőségben ugyanis a víz alkatelemeire bomlik szét: hidrogénre, amely kitűnően ég, s oxigénre, amely az égés főtápláléka. Csak a homok segít; ha száraz állapotban a tűzre szórjuk, a lángok megfulladnak. Megjegyzendő azonban, hogy a homokszórás sokszor majdnem lehetetlen, mert némely bomba tüze cca. 2000—3000° hőmérsékleten ég, ezt megközelíteni pedig hosszúnyelű lapáttal sem lehet. Az egyetlen, amit ilyenkor tehetünk: megvárjuk, amíg a bomba tüze kiég — ez rendszerint nem tart sokáig — s csak azután látunk hozzá a keletkezett tűz eloltásához. Graswinckel a gyújtóbombákkal kapcsolatos mondanivalóját azzal végzi, hogy senki se becsülje le ezek jelentőségét abban á meggyőződésben, hogy a szorosan összekötött iratcsomókat a tűz nem emésztheti meg, mert hiszen itt többezer fokos hőségről van szó, amelyben a legvastagabb kötegek is okvetlen elhamvadnak. A légibombák harmadik fajtája, a gázbomba, levéltári szempontból nem túlságosan veszedelmes. Városi tárgyak elleni alkalmazásuk nem valószínű; inkább a biztonsági szolgálat szervezetének megbontása céljából használatosak, A levéltári anyagban a gázbombák általában nem tehetnek komoly kárt. Legártalmasabb lehet a klór, de ez is csak tömény állapotban; ha az iratokkal közvetlen érintkezésbe jut, kífakítja az írást. Az yperit és a léwisít csak akkor kártékonyak, ha sikerül a papíranyagot átítatníok. A levéltárakat azonban nemcsak a repülőgépek részéről fenyegeti veszedelem, a tüzérségi lövedékek éppen úgy rombadönthetik, mint a légibombák. Ezek ellen is védekezni kell tehát. Ha mód van rá, leghelyesebb a levéltárat a tűzvonal vagy a hadizóna közeléből elköltöztetni. S ha már költöztetésre kerül sor, akkor — tekintve, hogy a háború kiterjedhet a mögöttes országrészekre is —ajánlatos a levéltári anyagot iöldalatti helyiségben raktározni. Természetesen csak száraz, erős építésű pincék jöhetnek számba, olyanok, melyek feltétlenül kibírják az esetleg összeomló épület terhét. Graswínckel alaposságára jellemző, hogy még a szállítás lebonyolítására is van egy találó ötlete. Mivel háború idején a hadsereg minden alkalmas teher-járművet lefoglal, a levéltár-költöztetést legajánlatosabb butorszállítókocsik igénybevételével véghezvinni. Értekezése befejező részében Graswinckel arról ir, milyen legyen a háborús pusztításnak legjobban ellenálló, korszerű levéltárépület elhelyezése és építése. Legcélszerűbb a levéltárat a város zárt háztömbjein kívül, parkos, ligetes területen elhelyezni. Minél távolabb kerül a levéltár a belváros hadiLevéltári Közlemények 32