Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - IRODALOM - Tóth András: Filangieri, Riccardo: Restauri e riordinamenti nel R. Archivio di Stato di Napoli. Archivi, 1938. 4. 233–242. pp. / 498–499. o.

498 IRODALOM célpontjaitól, — különösen pedig a katonai épületektől, vasutaktól, pályaudvaroktól, gyáraktól — annál kevésbbé van kitéve a bombavetők romboló veszedelmének. Az épület formáját tekintve, mindenesetre jobb magasságban terjeszkedni, mint szélességben, bár a túlságosan kiemelkedő épületet a bombák okozta légnyomás többnyire erősebben megrongálhatja, mint az alacsonyabbat. Ami pedig az építést illeti, feltétlenül vasbeton-konstrukciót kell alkalmazni, beton tetővel, beton padozatokkal. Ennyiben foglalható össze a G.—B.-féle előadás lényege. Hogy az ajánlott preventív intézkedések mennyiben váltak be a cikkek megjelenése óta lezajlott háborúban, talán nemsokára arról is tájékoztatnak a holland és belga kartársak, Berlász Jenő. Fílangierí, Ríccardo: Restaurí e ríordínamentí nel R. Archívío dí Stato dí Napolí. (Javítások és rendezések a nápolyi állami levéltárban. Archivi 1938. 4, 233—242 1.) A nápolyi nagy állami levéltár (Grande Archívío dí Stato) 1835-ben költözött a Szent Severinről és Sossiusról elnevezett benedekrendi kolostor épületébe. A levéltár, melynek felállítását 1818-ban rendelték el, addig különféle városi épületekben volt elhelyezve, teljesen rendezetlen állapotban. Az új épületben 1836 után fokozatos egymásutánban helyezték el a különböző államigazgatási, bírósági, pénzügyigazgatási, családi etc. sorozatokat, míg végül az új levéltár ünnepélyes megnyitására sor kerülhetett: 1845-ben, a nápolyi tudományos kongresszus alkalmából. Azonban az új épület nagysága már kezdetben sem elégítette ki az igényeket s hamarosan belátták, hogy ha teljes rendben akarják elhelyezni az iratanyagot, akkor gyökeres átalakításokra van szükség. Különösen a század első éveiben léptek fel igen súlyos nehézségek: a talajvíz beszivárgott az épület egyik szárnyának pincéjébe s itt egyrészt az iratanyag épségét veszélyeztette, másrészt pedig veszedelmes elváltozásokat okozott az épület statikai szerkezetében. A levéltár vezetősége azonnal hozzálátott a baj kiküszöböléséhez, azonban az 1914-es világháború kitörése, majd Olaszország hadbalépése ezeknek a munkálatoknak véghezvitelét megakadályozta. Csak a veszélyeztetett iratanyag biztonságba helyezését tudták végrehajtani s a végleges rendezés a háború utáni időkre maradt. A munkálatok ekkor két irányban indultak meg. Egyrészt szükség volt az épület falrendszerének megerősítésére, mert a régi falak nem bíztattak azzal a reménnyel, hogy az állványok és iratok nagy súlyát el tudják viselni. Másrészt pedig át kellett alakítani az addigi faállvány-rendszert legalább részben vasállvány-rendszerré. Ezeknek a restaurálási munkáknak eredményeként 1937. júniusában, amikor a munkával elkészültek, 12 hatalmas terem állott a levéltár vezetőségének rendelkezésére. Ezek közül hat terem 12X10 méter, a hat