Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - IRODALOM - [ifj.] Rónay László: Sandri, Leopoldo: La constituzione di un archivio di stato in una proposta a Pio IX. (1847). Archivi, ser. II, anno V. 1938. XVI. fasc. 1. pag. 21–30. / 493–495. o.

IRODALOM 493 Antonio de Pretis kanonok engedélyt nem adtak. Ugyanaz a rendelet mindenkinek, elsősorban pedig a könyvárusoknak és régiségkereskedőknek súlyos kötelességévé teszi, hogy a kezeik közt lévő ilyen régi iratokat és egyéb értékes könyveket 8 napon belül bejelenteni tartoznak; a rendelet ellen vétőket pedig különféle büntetésekkel sújtja. E fontos levéltárvédelmi rendelkezések létrejöttében nagy szerepe van annak, hogy XI. Kelemen pápa személyileg is különleges érdeklődést tanúsított a régi iratemlékek iránt, Ö rendelte el a római levéltárak rendszeres felülvizsgálását is (Visita), melyet Merescotti bíboros hajtott azután végre. Az 1704 és 1712. évi rendeletek ismételt megújításáról XIV. Benedek pápa (1740—1758) uralkodása alatti időből tudunk; ugyanis 1742, évi december hó 1-én történt az újabb tilalom kibocsátása, azzal az enyhítéssel, hogy az Angyalvár apostoli levéltárának feje, Mons, Antonelli és a vatikáni levéltár vezetője, Filippo Antonio Ronconí apát azoknak az iratoknak eladására, melyek akár az állam java, akár magánosok, családok érdeke szempontjából fontossággal bírnak, megadhatják az engedélyt, A rendelet külön indokolásban hangsúlyozza, hogy a tilalom az értékes iratok széthordását és pusztulását van hivatva megakadályozni. Hogy mennyire súlyt helyezett az Egyház a levéltárvédelemre, mutatja az a tény, hogy 1752, évi december hó 15-én Girolano Colonna bíboroscamerlengo ismét megújítja a föntebbi tilalmat. Ekkor Garamp-i a későbbi pápai követ ós bíboros, volt a vatikáni levéltár vezetője. Az utolsó ilyen tilalom-megújításról XIV. Kelemen pápa (1769—1774) uralkodása alatti időből értesülünk, A tilalmat Carlo Rezzonico bíboros-camerlengo adta ki; a vatikáni és angyalvári levéltárak vezetője akkor egy személyben Marino Zampiní apát volt. VI, Pius pápa (1775—1799) alatt már nem találunk hasonló rendelkezéseket, aminek okát abban kell keresni, hogy a súlyos külső -megpróbáltatások, melyek akkoriban az egyházat és az egyházi államot sújtották (a felvilágosodás szellemi forradamának mindjobban erősbödő támadásai, a francia forradalom, Napoleon hadjárata, a pápa franciaországi számkivetése) az egyház figyelmét e fenyegető veszélyek elhárítására irányították és megakadályozták a levéltárvédelem hathatósabb, érvényesítését. A francia megszállás alatt az egyházi levéltárak mérhetetlen károkat szenvedtek; ekkor szóródott szét és vált zsákmányává az emberi hanyagságnak és kapzsiságnak a legtöbb értékes kútforrás. ííj. Rónay László. Sandrí, Leopoldo: La costituzíone di un archívio di stato ín una proposta a Pío IX, (1847,), (Állami levéltárszervezet egy IX, Píushoz benyújtott tervezetben) Archivi, ser, II, ano V. 1938. — XVI. fasc. 1. pag. 21—30, Hogy az egyház vezetőit, — elsősorban a római pápákat, — mennyire áthatotta a levéltárakról való gondoskodás vágya, azt a számos pápai rendelkezés bizonyítja, melyekre állandóan találunk hivatkozást a XV. Be-