Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - IRODALOM - Jánossy Dénes: Christopher, H. G. T.: Palaeography and archives. A manual for the librarian, archivist and student. London, 1938. / 485–488. o.

IRODALOM. Christopher H. G. T., A. L. A,: Palaeography and Archíves. Ä manuál for the librarían, archivist and Student. London 1938. 8° I—XII, 1—216. 1. Ch. könyvéből megtudjuk, hogy az angol könyvtárnokképzés programmjának keretén belül a paleográfia és a levéltártan elemeiből is vizsgázniuk kell a könyvtárnokí pályára készülőknek. A szerző ezért könyvének címét a vizsgálati tárgyaktól kölcsönözte, kiadványának célja pedig az volt, hogy kézikönyvül szolgáljon a vizsgára készülő angol könyvtárnokjelölteknek. Hogy a könyvtárnokoknak a paleográfia és a levéltártan elemeivel is meg kell ismerkedníök, e körülmény a sajátos angol viszonyokkal magyarázható. Míg ugyanis a szigetországban az udvari, illetve központi államszervek írásos emlékeinek megőrzéséről már a középkorban gondoskodtak, amely emlékek a száz évvel ezelőtt felállított Public Record Office-ban megfelelő, végleges elhelyezést nyertek, addig az alsóbbfokú hatósági és bírói szervek, illetve a magánosok iratainak intézményes megőrzésére nézve hatályos intézkedések egyáltalában nem történtek. Igaz ugyan, hogy már 1547-ben sürgették a parlamentben a grófságonként felállítandó levéltárak szükségességét, azonban a lordok háza a javaslatot elvetette, aminek következménye az lett, hogy az addig példátlanul gazdag okleveles anyag szétszóródását többé feltartóztatni nem lehetett. Ami aztán a magánkézben lévő oklevelekből a XIX. századig fennmaradt, azt az ingatlanátruházásról szóló 1874-i törvény valóban pusztulásra ítélte, mert megszüntette a birtokátruházásnál addig fennálló, a gyökeres jog átháramlásának okleveles igazolására vonatkozó kötelezettséget. Ettől az időponttól kezdve a családi levéltárak okleveles anyagának jogi értéke a csomagoló papírossal vált egyenlővé, mire azok — a régiségkereskedők közvetítésé-