Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Jánossy Dénes: A modern aktatermelés és a levéltár / 43–55. o.

A MODERN AKTATERMELÉS ÉS A LEVÉLTÁR 47 vatalok és intézmények kútfőértékű iratainak megőrzésére nézve sem. Vagy talán vállalhatja a levéltárnok azt a felelősséget a jövő történetkutatás előtt, mely ezeknek megsemmisülése esetén joggal terhelhetné? Közismert tény, hogy az újkori történeti kútfők közül is csak ritka esetben maradtak ránk a díkasztériumoknak alárendelt szervek levéltárai. Egyedül a vármegyei és városi levéltárak tesznek ez alól kivételt, de ez utóbbiak sem nyúlnak vissza kevés kivételtől eltekintve — különösen az Alföldön — a XVIII. század előtti időkre. A történeti források ezen hiányainak tudatában tehát mindent meg kell tennünk, hogy — legalább a jövőre nézve — a kormányhatóságok alatt működő országos intézmények, nemkülönben az alárendelt szervek kútfőértékű anyaga a pusztulástól megmentessék. Azonban szükségesnek látszik, hogy közigazgatásunknak az utolsó évtizedekben történt s a bevezetőben röviden vázolt kialakulása óvatosságra serkentsen bennünket. Ugyanis a hatáskör és illetékesség, illetve az ügymenet beható tanulmányozása után az államigazgatás szerveinél külön-külön kellene megállapítanunk, hogy melyek azok az ügykörök, illetve munkarészek, és azok keretein belül az egyes akták, vagy a központi hatóságokhoz intézett jelentésekhez összegyűjtött előkészítő, statisztikai adatok, amelyeknek csak végső eredményei kerülnek a felsőbb hatóság elé, míg az adatokat tartalmazó kútfőértékű akták az illető alsóbbfokú közigazgatási szerv irattárában lappanganak. Figyelemmel kell lennünk továbbá arra is, vájjon ezek az adatok nem szerepelnek-e a maguk teljességében a Központi Statisztikai Hivatalhoz felterjesztett és ott feldolgozott kimutatásokban. Csakis ezen kompetencia- és ügymenetelemző munkálatok elvégzése után volna lehetséges a közigazgatás különböző szervei részére a történetkutatás szempontjából is megnyugtatóbbnak látszó selejtezési tervezeteket kidolgozni és azok alapján a darabonkénti aktaselejtezést elvégezni.

3 Nem szabad azonban figyelmen kívül hagynunk azt a körülményt, hogy nem elégséges csak az egyes irattártípusokra alkalmasnak látszó tervezetet készítenünk: az ilyen tervezeteknek ugyanis 3 A selejtezés általános elveit Bánrévy György fejtette ki hasonló című kitűnő tanulmányában. Ltári Közi. XVII. évf. 1939, 158— 168. 1.