Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Gerő József: Nemességadományozások 1848 után / 468–472. o.

470 KISEBB KÖZLEMÉNYEK nemesség — több-kevesebb kivétellel — már csak társadalmi jelentőséggel bír. Jogot ad nemesi cím, előnév és címer használatára, továbbá bizonyos udvari tisztségek, illetve (kamarásí, asztalnoki, apród, udvarhölgyi, esillagkereszteshölgyí, palotahölgyi) méltóságok és alapítványok elnyerésére és bizonyos lovagi (máltai, johannita) rendekbe való felvételre. Lássuk, hogyan történt 1848, illetve 1867 után a nemességadományozás? I. Ferenc József magyar király már 1861—1867 között, a provísorium idejében is adományozott nemesi, bárói és grófi rangot. Ezen adományozások közül azonban — a magyar közjog szerint — csak azok érvényesek, melyeket koronázása után megerősített. Az 1867 utáni nemesítések a magyar minisztertanács hozzájárulásával tett miniszteri előterjesztések alapján történtek. Mindenki kérelmét a foglalkozása szerint illetékes miniszter terjesztette a minisztertanács elé. A katonatiszt kérelmét a honvédelmi miniszter; igazságügyi tisztviselőjét, bíróét, ügyvédét, közjegyzőét az igazságügyi miniszter; tanügyi alkalmazottakét, művészekét a vallás- és közoktatásügyi miniszter; kereskedelemmel, iparral és közlekedésüggyel foglalkozókét a kereskedelemügyi miniszter; pénzügyi pályán működökét a pénzügyminiszter; a közigazgatási tisztviselőkét a belügyíminszter és így tovább. A kítüntetendők érdemességét a minisztertanácsban is megtárgyalták. Majd a belügyminisztérium, mint legfőbb nemesi hatóság a nemességadományozás iránti kérvényeket Bécsbe az ő felsége személye körüli minisztériumhoz tette át. Ez pedig a király elé terjesztette azokat, melyekre a következő szövegű legfelsőbb elhatározást vezették: „Személyem körüli magyar mínisterem előterjesztésére N. N. honvédezredesnek valamint törvényes utódaínak a magyar nemességet X. előnévvel díjmentesen adományozom." A nemességadományozásról szóló legfelsőbb elhatározást valamint a címeres nemeslevelet az ő felsége személye körüli miniszter is ellenjegyezte. Nemesi rangra valamint magasabb nemesi rangfokozatra emelésnél 2—24 ezer koronáig terjedő díjat kellett fizetni. Díjmentességet, a pénzügyminiszter hozzájárulása esetén, csak köztisztviselő vagy katonatiszt kaphatott. Az előnevet a nemességért folyamodó választotta. A gyakorlat szerint mindenki a születése vagy birtoka helyének nevét kérhette előnév gyanánt. A nemességadományozásáról történt legfelsőbb elhatározásról az ő felsége szemé-