Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Jánossy Dénes: A modern aktatermelés és a levéltár / 43–55. o.

A MODERN AKTATERMELÉS ÉS A LEVÉLTÁR A magyar közigazgatás az utolsó negyedszázad alatt jelentékeny változáson esett keresztül. Már a világháború alatt szembeötlő volt, hogy közigazgatásunk — az önkormányzatok, illetve az alárendelt hatóságok, hivatalok és intézmények hatáskörének és illetékességének megszorításával — az összpontosítás felé halad. Ez az irányzat kétségkívül igazoltnak látszott a kormányhatalomnak azon előrelátó gondosságánál fogva, mellyel az összpontosításban kereste az eszközt a nemzeti ellentállóképesség biztosítására, sőt fokozására. Az összeomlás után ezen összpontosított közigazgatás valóban hasznos eszköznek bizonyult a megcsonkult ország megmaradt erőinek összefogására. Azonban a világháború ntán az összezsugorodott állami területen megnyilvánult társadalmi életzavarok — jelesül a pénzünk elértéktelenedése nyomán fellépő általános elszegényedés — az államhatalom sürgős és erőteljes beavatkozását igényelték. E beavatkozás az eddigi jogállam eszméjének új, szociális tartalommal való gazdagodását vonta maga után, mely a bürokrácia terén számos, szociális célokat szolgáló, országos jellegű intézmény életrehívásában, illetve a már fennállóknak lényeges kiépítésében jutott kifejezésre. Az erősen összpontosított kormányhatóságok aztán ezekkel az országos jellegű intézményekkel karöltve gyakran belenyúltak az egyéneknek az államhatalomhoz, illetve egymáshoz való, a régi jogállamban kialakult és a tételes jogalkotás eszközeivel biztosított viszonyába.

1 De alig indult meg e század húszas éveiben a megcsonkult államszervezetben az oly régvárt gyógyulási folyamat, amikor a harmincas évek elején bekövetkezett 1 V. ö. Szabó István: A levéltár válsága. Ltári Közi, XVII. évf. 1939. 11. 1.