Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Czobor Alfréd: A családi levéltárak a középkorban / 380–440. o.

438 CZOBOR ALFRÉD szor is férjhez ment, első férjétől született kiskorú fia első férje legközelebbi atyafiainak a gyámsága alá került, minek következtében nemcsak birtokainak gondozása, hanem az ezekre vonatkozó okleveleknek őrzése is az ő feladatuk volt, „lege regni requírente."

321 Ha a családnak nem élt már férfitagja, a kiskorú árvát illető családi iratokat ideiglenesen megbízható helyen letétbe helyezték. Szerdahelyi Dancs Pál leányai a családi levéltárat egy kötelekkel körülcsavart szekrényben pecsétjük alatt a pálosok szerdahelyi (Somogy m.) kolostorában tették le. A családnak ugyanis egyetlen fiúörököse, Szerdahelyi Ders fiának, Istvánnak fia Miklós akkor, 1494-ben még kiskorú volt, A következő évben azonban az átadás — úgy látszik — megtörténhetett, mert a szekrényt hatósági emberek és a leányok ügyvédjének jelenlétében felnyitották s az abban talált övet utóbbinak átadták, az iratokat pedig, minthogy a nagy és rozzant régi szekrényt nem bírták szekérre tenni, a megye alispánjának és szolgabíráínak, továbbá egy királyi embernek és a leányok prokurátorának a pecsétjeivel ellátott és szintén kötelekkel átkötött ládába rakták át és úgy tették fel a szekérre.

322 Edwi Edwy Miklós javaira vonatkozó okleveleket gyámja, a csornai prépost lepecsételt ládában a pápóci (Vas m.) plébános őrizetére bízta nagykorúságáig (1500 körül).

323 A családi levéltárak okleveleinek jogbíztosító és jogvédő fontossága nemcsak megőrzésüket, hanem azoknak a nyilvánosságtól való elzárását is megkövetelte.

324 őrzőik a bennük fekvő okiratokat érdektársaikon kívül senki másnak érdekében nem voltak kötelesek kiszolgáltatni, illetve felmutatni. Nemcsak a családon kívül esők, hanem — mint már említettük — annak leányági tagjai is legfeljebb csak átiratokat kaphattak róluk,

325 amihez azonban sokszor felsőbb parancsra volt szükség, Podmaniczky János ís hiába követelte 1489-ben Ludányí Tamás özvegyétől bíróság útján a túróci konvent egy 1449.- évi oklevelét, csak transsumptumot kaphatott róla, mert az özvegy ki321 Podmaniczky okit. I. 302. 1. 322 Szabó István közlése. Lev. Közi. X, 127. L 323 U. o. 129. 1. 324 Szabó István; A magyar levéltárvédelem kérdése. Lev Közi. IX. 157. 1. 325 Werbőczi Trip. I. r. 42. c. — Z. 0. IX. 278. 1. — Károlyi okit. I. 566. 1. — Bánffy okit. II. 423., 525. 1.