Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Czobor Alfréd: A családi levéltárak a középkorban / 380–440. o.

424 CZOBOR ALFRÉD regmegyeí Harabur (ma Halábor) birtok miatt támadt viszályukban megegyezésre jutnak,

241

* A XIII. sz. vége felé az Ajka nemzetség egyik, közelebbi érdekközösségben élő csoportjának tagjai annak egy más ágával a nádor előtt egyezségre lépvén, előbbieknek több oklevelet kellett volna hozzá beadniok „ad cassandum", A nevükben megjelent Ajkai Péter azonban a nádornak előadta, hogy említett okleveleikben nemzetségük más tagjainak osztályai ís bennfoglaltatnak, s e miatt ellentétek támadhatnának köztük, A nádor nem semmisítette meg okleveleiket (noluimus inf ringére), hanem csupán érvényteleneknek mondta ki a velük kiegyezett nemzetségükbeli ággal szemben,

242 Ettől fogva nem ismerünk hasonló adatot az oklevél-cassationak jogi ügyletekben ezen a módon val6 gyakorlására. Más tekintet alá esik ugyanis az olyan oklevélmegsemmisítés, amilyenről 1438-ban van említés, midőn Kelemen győri püspök az ő és hozzátartozói, másrészről Fraknóí Pál és Vilmos között létesült^örökösödésí szerződés visszavonása után utóbbiaknak okleveleket ad vissza s ugyanakkor közülük némelyeket megsemmisít,

241 Ugyanúgy külön kell sorolni azokat az eseteket, amikor hamisnak bizonyult oklevelet semmisítettek meg, így tett Sándor comes országbíró 1357-ben a Saaghi nemesek ellen bemutatott prívílegíális alakú oklevéllel, melyről, amint megnézte és elolvasta, maga állapította meg, hogy hamis, A hamisítványt „confregisset et damnasset", a bemutatót pedig jószágvesztésre ítélte,

244 Aki az érvénytelenített okleveleket felhasználta, bíróságok előtt bemutatta azok ellen, akiknek érdekében az érvénytelenítést kimondták, vagyis aki annak ellenére, hogy a bennük foglalt birtokoknak akár saját elhatározásából, akár bírói ítéletből kifolyólag megszűnt tulaj donosa lenni, ezeket mégjs kereste,

245 az ilyenre súlyos büntetést mértek: patvarkodásban

246 marasztalták el, amivel szokás szerint az a büntetés járt, hogy az illető arcára tüzes vassal bélyeget nyomtak; ezt azonban pénzzel meg; 241

/f H. 0. VIII. 288. 1. 242 Wenzel X, 423. 1. — H. 0. IV. 99. 1. 243 ...„quedam ex eisdem corrumpisset" ,,. (Z, 0, 633. 1.) 244 Sopron vin. okit, I, 219. 1 245 quod legitime amíserat, illicite requirebat" . , (A, (X I 467. 1.) 246 „calumpníe vitio". (U. o.)