Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Czobor Alfréd: A családi levéltárak a középkorban / 380–440. o.

CSALÁDI LEVÉLTÁRAK A KÖZÉPKORBAN 421 sorolják az ilyen, csak egyes részeikben érvénytelenített okleveleket.

23

* Az új tulajdonosok pedig legfeljebb transsumptumba foglalt másolatokat kaptak róluk vagy csak tartalmi kivonatokat az őket érdeklő részekről.

235 Az érvénytelenítésnek azonban kimondottan csak azzal szemben volt hatálya, akire a birtok átruháztatott

230 Ennek érdekei ellen a korábbi birtokosnak az érvénytelennek nyilvánított okleveleket nem volt szabad felhasználnia. Mások ellen azonban megtehette, sőt bizonyos esetekben kötelessége volt megtenni. Mert bár az új birtokos a szóbanforgó érvénytelenítés által és az átruházási ügylet megkötéséről kiállított oklevélnek, mínt az átszállt birtokjogok új alapbiztosítékának erejénél fogva mentesült attól, hogy az átruházó és utódai azok élvezetében háborítsák, ám ezzel még nem volt biztosítva az ellen is, hogy szerzett bírtokjogaít más címen, például korábbi jogcímük vitássá tételével alapjukban meg ne támadják. Ezért az eladónak a vevővel, a birtokot cserélőknek pedig kölcsönösen egymással szemben szavatosságot (obligatio expeditoria, expeditoria cautio, azaz mentesítő biztosíték, kötelezettség) is kellett vállalniok,

237 mely szerint kötelesek voltak az átruházott birtok jogokban az új tulajdonosokat esetleges támadások ellen megvédeni. Ezt pedig csak úgy tehették, ha az érvényteleneknek kimondott, de tovább is megtartott eredeti okleveleket, ha szükség kívánta, a támadók ellen a perben bizonyítékul bemutatták.

238 Mindezeknek egyik beszédes példáját találjuk «orundem." (Mon. Strig. III. 286. 1.) — A. 0. II. 616.; III. 262. 1. — Haz. Okit. 272. 1. — H. 0. IV. 208. 1. — Zala vm. okit, I. 33. 1. 23

* Pl. 1336-ban cserénél IV. Béla, V, István és IV, László Tcirályok okleveleit (Mon, Strig. III. 286. l.)j 1355-ben ellenben ugyancsak cserénél azokat, amelyeket kivesznek a hatálytalanítás alól (A. O. VI, 390, 1.) 235 1339. csere alkalmával: . , . „quia in instrumentis privilegíalibus ipsorum, quorum vígore ipsas possessiones iam permutatas tenerent, plurima nomina possessionuni continentur, ob hoc instrumenta ipsorum in specie sibi mutuo dare nequirent, sed artieulum necessarium ípsas possessiones contingentem in literis nostris (I. Károly) vei capituli, quod partes voluerint, reseribi facere et dare assumsissent. , , capítalia instrumenta ipsorum quelibet pars síbí soli reservando." (A, 0. III, 615. 1.) 238 Ezt gyakran külön is hangsúlyozzák. H. O, IV, 99.; VI. 152. 1. — Wenzel X. 423. 1. 237 Wenzel I. 143., 204. 1. — H. 0. VII. 102. 1. — A. 0. II. 616.; III. 303. 1. —, Haz. Okit. 272. 1. — Z. O. VIII. 605. 1. stb. 238 H. O. III. 196. 1. — Mon. Strig. III. 225. 1. — A. O. I. 504. 1. — Apponyi okit. I. 272. 1.