Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Sinkovics István: Irattár és levéltár / 17–42. o.

40 SINKOVICS ISTVÁN így egészen egyoldalú minden olyan felfogás, amely bennük csupán holt iratanyagot lát.

46 Számukra az irattermelő hivataltól elválasztott hely, — végleges hely, mert innét kikerülve csak a pusztulás várhat reájuk — védelem, kezelés, értékesítési lehetőség kell. Ezeket a feladatokat a levéltárak vállalják magukra. Míg az irattárak a hivatali gyakorlatnak megfelelően csak egy-egy ügyosztály iratait gyűjtik össze, a levéltár összesítő jellegű; több hatóság esetleg egészen nagyszámú irattárát fogja egy külső keretbe. Feladata, hogy egész iratanyagában az esetleg hiányzó vagy megbomlott rendet helyreállítsa, iratairól teljes áttekintése legyen, hogy közvetve kifejthessék hasznukat, mínél több irányban és minél szélesebb körzetben. A végleges őrzőhely, a levéltár tulaj donképen az átmeneti szerepű irattár folytatása. Az iratátadás történhetik külső beavatkozás nélkül, szabályosabban-szabálytalanabbul ismétlődő időközökben, vagy esetenként az irattermelő hatóság, Hollandiában külön királyi rendelkezés előírása alapján. Maga a helyváltoztatás lényegében csak külsődleges esemény, de mégis fontos fordulópont az irat életében. Mielőtt ugyanis a levéltárhatáron átlépne, megválogatják és a selejtezés rostáján csak azokat a darabokat engedik keresztül, amelyek érdemesnek látszanak a végleges megőrzésre. Ez a munka jelentősebb részében kívül esik a hivatal, az irattár érdekein, s így elvégzése vagy legalább is a munka irányítása a levéltárra vár. A magyar kamara már a múlt század közepén észrevette — s ebben ma is vitathatatlanul igaza van —, hogy az iratkiküszöbölés „töprengő gondot" és az idők változásában esetleg fokozódó felelősséget jelentő feladatát nem lehet kezelő tisztviselőkre bízni.

47 A levéltár a selejtezés vállalásával több lesz, mint egyszerű íratőrzőhely, amely kész iratanyagot vesz át kezelésbe: a levéltári érdekéket a saját határvonalán túl már az irattárban is érvényesítheti. Az írásos anyag e sorskérdésében a hivatal néhol komoly hasznú segítsé46 Löher, F.: i, m, 211. 1.; Holtzínger, G.: L m. 117. 1.; Loevc, V.: i. m. 5., 12. 1. 47 Müller, K. O.: i. m. Arch. Zeitschr. III. 3. (1927.) 190. 1.; A selejtezést az élő regísztraturában a közigazgatási érdekeknek megfelelően akarja elvégeztetni Jenkinson, H.: Manuel of Archive Administration. (London, 1937.) 183., 184. 1.; Christopher, H. G. T.: Palaeography and Archives. (London, 1938,) 156,, 157, 1.; A levéltár felügyeletét kívánja Bánrévy Gy.: A selejtezés általános elvei, Lev, Közi. XVII. (1939.) 161., 162. 1.; A kamara véleményére Sinkovics L: í. m. Lev, Közi. XVII. (1939.) 117, 118. 1,