Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)
Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Czobor Alfréd: A családi levéltárak a középkorban / 380–440. o.
CSALÁDI LEVÉLTÁRAK A KÖZÉPKORBAN 393 telesen fordult elő, hogy gondatlanság vagy valamely hátsó gondolattal elkövetett cselekmény a letevő fél károsodását idézte elő, ami azonban súlyos, emberölésért járó büntetést vont maga után. Mi mindössze két ide sorozható esetről tudunk. Az egyiknek középpontjában Járdán volt szekszárdi apát állt 1366-ban, aki Kisazari Jakab és Peléthei László panasza szerint a zebegényi monostor kegyuraságára és Farkasd nevű birtokra vonatkozó okleveleiket, melyek — mint föntebb említettük — a szekszárdi konvent sekrestyéjében voltak letéve, onnan elvitte, amikor a pécsváradí apátságba ment át, és tudtuk nélkül bizonyos Bozok fia Miklós nevű rokonának adta oda. 7 ' Miként végződött az e miatt folyt per, nem tudjuk. Ellenben a másiknak ismerjük a kimenetelét is. Az eset a következő: Benedek fia Péter atyai unokatestvére, Pósa fia László családi okleveleiket, melyek őseikről rájuk szálltak, egy vasazott és lepecsételt ládában letette a péterváradí konvent őrizetébe ennek conservatoriumában. Mikor a letevő meghalt és nevezett Benedek fia Péter kérte vissza a levelesládát, a konvent megtagadta kiadását. Ezért az ügyet 1338-ban az országbíró elé vitte. Itt a konvent képviseletében megjelent prokurátor előadta, hogy a konvent a szóbanforgó ládát egy 1335-ben kiadott és ezúttal be is mutatott királyi parancs alapján a király embere és a titelí káptalan kiküldöttje előtt — a már föntebbről ismert — Dezső beregi comes özvegyének és fiának adta át, A panaszos azonban oklevelekkel bizonyította, hogy ez a láda nem azonos az övével. Az országbíró a dolog tisztázása végett felszólította az özvegyet, hogy az évekkel azelőtt átvett levelesládát vitesse vissza ugyanabba a konventbe, hogy ott kijelölt királyi embere és a títeli káptalan megbízottja megállapítsák, hány és milyen tartalmú oklevél van benne, s hogy az özvegy kezeihez történt átadás alkalmával a konventben megszámlálták-e azokat. Minthogy azonban a láda megérkezése után megállapították, hogy a letett oklevelek megszámlálása nem volt soha szokásban, ezért ezt mint céltalant maguk is feleslegesnek tartották, és a levelesládát, úgy, ahogy volt, ők és a konvent is lepecsételték, az özvegy ügyvédje pedig felvitte az országbíróhoz. Itt azután a benne levő oklevelek elolvasása után kiderült, hogy ezeknek semmi közük sincs L. 71. sz. jegyzetet.
