Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Czobor Alfréd: A családi levéltárak a középkorban / 380–440. o.

386 CZOBOR ALFRÉD ugyancsak fémbödÖn

27 volt szükséges és sokszor már nem is egy, hanem több is, s ugyanakkor az előbb felsorolt kisebb alkalmatosságokat is igénybe vették.

28 Egyesek a becsesebb, vagy önállóbb iratokat tokba (theca, pixis) téve,

2;

' vászonba csavarva

30 tették el. Az oklevelek féltéséből következett, hogy azokat erősebb művű, vasalással, erős zárakkal ellátott ládákban, szekrényekben helyezték el/'

1 Ezért az illetéktelenek — mint sok hatalmaskodási eset mutatja — csak erőszakos úton, azok feltörésével juthattak tartalmukhoz, Más oldalról nézve, szintén irat-, de egyben jogvédő intézkedés is volt a levelesládáknak, szekrényeknek bizonyos esetekben lepecsételése. Majd látni fogjuk, hogy ez olyankor, amikor azokat mások, így a hiteles helyek őrizetére bízták, általános szokás volt. Ha a letett vagy bekért levelesládát valamilyen okból, például bírói parancsra tartalma azonosságának megállapítása végett fel kellett nyitni, lezárása után a megbízottak és az illető hiteles hely pecsétjével ellátva küldték fel a bírósághoz.

32 Egymás iránt bizalmatlan vagy a levéltár őrzésére nézve megegyezésre nem jutó osztályos atyafiak közös helyre őrizetbe letett levelesládájukat külön-külön saját pecsétjükkel látták «1 a végett, hogy egymás tudta nélkül egyikük sem nyúlhasson hozzájuk. Ugyanígy tettek azok a birtokosok, akik a jószágaikat kölcsönösen érintő okleveleket vitték közös őrző helyre.

33 Természetesen lepecsételték (O. L., Dl, 24,323.) — In scríniis recondebantur etiam diplomata et instrumenta lítteralia, (Bartal: A középkori latinság szótára, ,,Scrinium" alatt.) — A „scrinium", melyet egyébként mint oklevelek őrzőhelyét sokkal gyakrabban emlegetnek, nagyság szerint a „cista"val és ,,cístula"-val azonosítva is előfordul („simulcum scrinio seu cista" elvitt oklevelek. Károlyi Okit. II. 396. 1.) — Pesty: Oki. Tem. vm. tört, I. 61, és 63. 1. — L. még Szamota—Zolnay: Magy. Oklevél szótár 567., 903., 995, L), amit csak azzal lehet megmagyarázni, hogy a régi szekrény is ládaalakú volt; a különbség pedig abban állhatott, hogy a scrinium nem felül, hanem oldalt volt nyitható s e mellett, esetleg fiókos is volt. Láda-alakjához további magyarázatul: „poma cum uno scrinio". (Z. O. IX. 479. 1.) 27 ... „in suis scriníis seu píxidibus vei vasís". (Pesty: Oki. Tem. vm, t. I, 62. 1.) 28 Lev. Közi. X. 125. 1. — Bánffy Okit. II. 227. 1. — Z, 0. X. 460. 1. 2fl Fejér CD. X. 1504. 1, 30 A Várday család levéltárában Kisvárdán 1489-ben bizonyos registrumok ,,in quadam tela coperta" vannak. (Z. O. XI. 515. 1.) 31 1338. „in cista serata". (Pesty: Oki. Tem, vm. tört. I. 59. 1.) 32 U, o, I, 63. 1. 33 Lev, Közi. II, 143. 1, Ezekről az esetekről később bővebben szólunk. A további idézeteket 1, ott.