Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Czobor Alfréd: A családi levéltárak a középkorban / 380–440. o.

CSALÁDI LEVÉLTÁRAK A KÖZÉPKORBAN 383 sával. Nagyobbmérvü a szaporodás a XIV. sz, elejétől, az Anjouk trónraj utasától kezdve lett. Ettől fogva az oklelevéladás tömeges jellegű s időhaladtával egyre nagyobb arányokat olt.

8 A családi levéltárak keletkezését ezek szerint a XIII. sz. második felére, fejlődési folyamatuk megindulását pedig a XIV. sz. elejére tehetjük. Hogy ezzel szemben például a vármegyéknél rendszeresebb iratmegőrzés csak a XIV. sz, negyvenes éveitől kezdődik, ez abban leli magyarázatát, hogy itt nem fordultak meg olyan ügyek, amelyek az oklevelek hosszabb ideig való megőrzését jogi szempontból szükségessé tették volna," míg a családok erre egyenesen kényszerítve voltak. A családok által a középkorban őrzött iratanyagot, mint eddig tettük, ezentúl is mai nevén, családi levéltárnak fogjuk nevezni. Megállapítjuk azonban, hogy a ,,levéltár" elnevezést fedő „archívum" névhasználat a középkorban nálunk csak elvétve fordul elő,

10 családi levéltárak megjelölésére pedig egyáltalán nem. A családi levéltárakat — mégpedig mind a nagyobbakat, mind a kisebbeket — általában anyagukra való utalással, litterae et litteralia instrumenta (privílegíális alakú oklevelek és a jogbiztosításból keletkezett egyéb, pl. peres iratok)" kitétellel, vagy ennek különféle, de azonos értelmű változataival emlegetik. De ha a levéltár fogalmát egybekapcsoljuk az örzőhellyel, mint ahogyan a mai köznapi beszédben is 8 Szentpétery: í. m- 35—36,, 77. és köv, 11, 9 Istványi Géza: A megyei levéltárak első nyomai a XIV. században. Lev, Közi, XV. 248. 1. 10 A XIV. sz.-ban a váradi káptalan mondja egy régi privilegiálisáról; quod fűit repertum in nostris archivis, (Bunyitay Vince; A váradi káptalan legrégibb statútumai, Budapest, 1886,) — Eckhart Ferenc is idéz ugyancsak a XIV. sz.-ból egy hiteles helyre vonatkozó adatot: ,,ubi tamquam in archivo publica reposita possunt". (Die glaubwürdigen Orte Ungarns im Mittelalter, Mitteilungen des Instituts für österreichische Geschichtsforschung, IX, Ergänzungsband 485. I.) Az általa hivatkozott forrás (Tört. Tár 1901. 70. 1.) azonban nylván elírás, mert itt nem találjuk. 11 A litterae-t ugyanis sokszor szűkebb értelemben a' privilegiálissal szembeállítva használják (Szentpétery i. m. 4. 1.) — Jellegzetes példák: 1430. „quaslibet líteras cunctaqrue literalia instrumenta" (H, O. IV. 294—295. 1,) 1338. „instrumenta sua tarn privilegialia, quam litteralia". (Pesty Frigyes—Ortvay Tivadar: Oklevelek Temes vármegye és Temesvár város történetéhez. Pozsony, 1896, I. 61. 1.) — Az „oklevél" szó előfordulására 1553-ból van példa (Szamota—Zolnai: Magyar oklevélszótár 707. 1,); a „perirath levél" már 1460-ban előjön (u. o. 587. 1.).