Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Czobor Alfréd: A családi levéltárak a középkorban / 380–440. o.

382 CZOBOR ALFRÉD Bors családbeliek részére unyomi birtokukra 1438-ban kiadott nova donatio jában elveszett okleveleiket „iura seu literalia instrumenta" néven említi.

4 Egy 1488. évi végrendelkező pedig a pusztájára vonatkozó okleveleit csupán „iura"-nak nevezi és azt mondja róluk, hogy levelesládájában találhatók,

5 Az oklevelek jogbiztosító jelentőségénél fogva a családi levéltár tulaj donképen a családok birtok- és másnemű jogainak az őrzője volt, s ezért az egymást felváltó nemzedékek — mint arról az alábbiakból bővebben fogunk értesülni — féltő gonddal vigyáztak rá és drága kincsként hagyták örkségül az utódokra. Ennek köszönhető, hogy középkori családi levéltáraink szép számban maradtak fenn. De a fennmaradása csak annak az iratnak volt biztosítva, amely csakugyan élő jogbiztosítékul szolgált. Ennek hiánya, vagy megszűnése esetén veszélybe került az írat. Ha pedig mégis megmaradtak az ilyfajta, anyagi érdekek védelmére alkalmatlan íratok, kötegeik az 1848. előtti rendezések alkalmával „ínutilia", „nihil valoris" s más efféle felírásokat kaptak.

9 Pedig ezek ma sok esetben a legértékesebb történeti források, melyek történeti fontosságú közokiratokat, magánfeljegyzéseket rejtenek magukban. Az az út, amely a családi levéltárak kialakulásához vezetett, az első, kiváltságot, rendi állapotot vagy birtok jogot rögzítő oklevéltől indult ki.

7 Noha kétségtelen, hogy már ezeket a korai okleveleket is jogbiztosítékként gondosan őrizték, s így már az okleveles gyakorlat kialakulásától, azaz a XIII. sz. elejétől kezdve lehet családi levelesanyagról beszélni, ennek családi levéltárrá bővülése azonban csak az írásbeliség fokozottabb kifejlődése idején később következett be, amikor az oklevelek számbeli növekedése következtében azok megfelelő őrzőhelyeken, levelesládákban, szekrényekben való elhelyezése vált szükségessé. . Az iratok számottevőbb szaporodása a XIII. sz. közepe táján kezdődik, karöltve a műveltségi, társadalmi, gazdasági fejlődéssel és a magánjogi ügyek felszaporodá4 Hazai Okmánytár (ezentúl H. 0.) I. 336. I, 5 Lev, Közi. VI. 163. 1. 6 Ld. például a Balassa cs. levéltárát (0. L., múzeumi levéltári letét). 7 Ugyanerről Fekete Nagy Antal: A levéltárak kialakulása. Lev. Közi. XIV. 30. 1.