Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Pálffy Ilona: Városi levéltáraink kezdetei / 351–379. o.

366 PÁLFFY ILONA is féltékenyen őrizték, meg-megújíttatták: 1283-ban IV. László meginti a soproni ispánt, hogy a lővéri nyilasokat, akik Sopronhoz tartoznak, ne háborgassa, illetve a várost a nekik adott dézsmahuszad szedésében ne gátolja.

2

* Régi kiváltságaik új és új megerősítése közben azonban mindig előbbre jutnak egy-egy többé-kevésbbé jelentős lépéssel: III. Endre 1291-ben megerősíti IV. László 1277. évi kiváltságlevelét és ugyanakkor a város lakóinak árúik után vámmentességet biztosít; 1296-ban birtokaikban, 1297-ben a fertői vám fele jövedelmének élvezetében erősíti meg őket s ugyanabban az évben az egész ország területére ad vámmentességet nekik, mely utóbbi kiváltságukat később többször megerősíti.

29 1304-ben Venoel, 1317-ben Róbert Károly erősíti meg addigi kiváltságaikat, s ez utóbbi még ugyanabban az évben megparancsolja azt is, hogy Sopron város összes jogtalanul elvett birtokai visszaadassanak.

30 1326-ban a város önálló bíráskodási jogának védelmére kel, meghagyván a soproni ispánnak, helyettesének és a szolgabíráknak, hogy a soproni polgárok felett kiváltságaik ellenére bíráskodni ne merészeljenek.

31 Középkori városaink felemelkedésében Buda és Székesfehérvár volt a követendő példa. E két város jogai és szabadságai jelentették a városiasság csúcspontját. Sopron is erre törekszik már abban az időben, amikor birtokai, vám- és egyéb jövedelme, polgárai vámmentessége, a tanács önálló bíráskodási joga még folytonos királyi védelemre szorulnak. Célja elérésében egy kis ravaszsághoz folyamodik, amikor 1317-ben azt állítja, hogy a város kiváltságlevelei elégtek, holott azoknak sorozata ma is a levéltár őrizetében van! Sikerült azonban elérníÖk, hogy Róbert Károly újólag (!) megerősítette őket azokban a kiváltságaikban, amelyeknek a budai és székesfehérvári polgárok örvendenek. Ezzel, legalább is elvben, elérték középkori városaink kiváltságaínak teljességét. Országos vásárok tartására ugyan csak Nagy Lajostól kaptak engedélyt (1344 és 1371-ben), de az ezeket látogató kereskedőket már arról biztosította az uralkodó, hogy jövet s me28 Házi i. m. I. r. I. k. 24. és 25. szám. 39 Házi i. m. I. r. I. k. 32,, illetve 37-, 39., 40., 41. és 42. szám. 30 Házi i. m. I. r. I. k. 46., 62., 63-, 65. és 66. szám. 31 Házi i. m. I. r, I. k. 98. szám.