Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Pálffy Ilona: Városi levéltáraink kezdetei / 351–379. o.

VÁROSI LEVÉLTÁRAINK KEZDETEI 355 ís, mely Sopron árumegállító-jogát kelti újból életre. Sopron polgárai ugyanis a XVI, század elején Bécs árumegállító-jogával szemben a maguk régen elnyert hasonló jogát akarták érvényesíteni, de az adományozó oklevelet felmutatni nem tudták (bár ezt, Zsigmond 1402. évi kiváltságlevelében ma is őrzi a levéltár!). Az uralkodó végül ís új kiváltságlevélben erősítette meg a soproniak jogát, de csak hosszas huzavona, vármegyei hatóságok áltál lefolytatott vizsgálat eredményeképen,

8 Az ilyenfajta esetek még világosabbá tették a városiak előtt jogbíztosító okmányaik megőrzésének szükségét, s növelték erre fordított gondjukat. A várost szervezete teszi azzá, ami, de a jogi érvényesülésig, városi önkormányzatig felemelkedő szervezet első alapjait csaknem mindenütt alacsonyabb, községi élet veti meg, amely később, különböző gazdasági és jogi tényezők együttműködése kapcsán lendül magasabbra. Ennek megfelelően városaink első kiváltságai még csak a községi élet bontakozó önállósulását segítik elő azzal, hogy az uralkodó kiveszi őket a megyei ispán vagy a várnagy (illetve a földesúr a tisztjeinek) fennhatósága alól, s a lakosokat szabad bíróválasztási, a bírót pedig ítélkezési joggal ruházza fel; felmenti őket a természetbeni adózás és szolgáltatások kötelezettsége alól, s ezek helyett megelégszik egy meghatározott összeg fizetésével, amint a tizedet ís pénzben válthatják meg,

9 E kiváltságokkal a község jogilag már a várossá fejlődés útjára indul, azonban közben még elsősorban területének, határaínak növelésére, zavartalan birtoklására törekszik, A legrégibb oklevelek többsége vagy legalább is igen nagy száma — kivétel nélkül mindenütt — a város birtokaira vonatkozik akár királyi adománylevelek, védelmet biztosító okleve8 Házi i- m. I, rész, VI, kötet, 224. szám. 9 Pl. Eperjes, illetve a szepesi szászok első, IV. Bélától 1243-ban nyert és V, Istvántól 1271-ben bővített szabadságai a község által szabadon választható víllicusra s arra vonatkoztak, hogy bizonyos ügyekben ki voltak véve a szepesi comes fennhatósága alól, Róbert Károly 1324-ben menti fel őket a sárosi ispánnak és várnagynak fizetett pénz- vagy természetbeni szolgáltatások alól és ezek iurisdictiója alól is kiveszi őket, a városok azonban a királynak évenkint 150 márka ezüstöt tartoznak fizetni, Ez a darab Eperjes levéltárának legrégibb kiváltságlevele. Iványi Béla: Eperjes sz, kír, város levéltára, 15, szám és Iványi Béla: Vázlatok Eperjes sz. kir. város középkori jogéletéből (különlenyomat a Századok 1909, évf.-ból), 4—5. 1., v, ö, 26, j. 23*