Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Kapossy János: Magyar művészeti akadémia terve a XVIII. században / 339–350. o.

342 KAPOSSY JÁNOS egyéb osztrák mestereit is jellemző s írásaikban gyakran megnyilatkozó kispolgári szűkkeblűséggel — a kilátásba helyezett tiszteletdíjat kevesli, de egyben sajátos művészi önérzettel tiltakozik a 3-évenkíntí választás váltakozó rendszere ellen: „ ... im übrigen gefahl

t mir dißes französischen Neyen Accademie einrichtung nichtß besserß, alß daß auch der instructor deren Knaben Recfor werden kan, vülleicht kan sich mit der zeith auch der Thorsteher zu dißer unvergleichlichen Dignität noch Hoffnung machen."'" Az elhivatottságát érző s az autonóm egyéniség külön útjain járó művész büszke és önérzetes hangja szól hozzánk e soraiból: határozottan, élesen s kissé csúfondárosan is. A további tárgyalások fonala ezzel meg is szakadt; az újjászervezett akadémia rektora az első három éves ciklusra a bécsi freskó-dekorátor nemzedék egy fiatalabb nagy mestere, a nálunk is sokat foglalkoztatott Paul Tróger lett, Magyarország ezekben az évtizedekben a művészeti aléltság korát éli. Amikor a császárváros már akadémiában egyesíti az európai mértékkel is jelentős művészek egész sorát s a széleskörű művészi tevékenységet szervesen kiépített művészeti életté orgaiiizálja, nálunk magasabbrendű művészeti életről alig beszélhetünk. A XVII. század folyamán erős olasz igazodással és olasz mesterek közreműködésével kialakuló magyar barokknak, amely általános szellemtörténeti helyzetében Pázmány és Zrínyi barokkjának megfelelője művészetünkben, a XVIIL század elejére alig van szerves folytatása; Erdély művészete a maga elzárt, szűk körében éli regionális életét, a késői renaíssance formakincsébe felszívódott helyi népies motívumokkal alakítva stílusát; az északkeleti felvidék XVIIL századi építészetében — bármily különállónak is tűnik fel a nyugati fejlődéstől — máig is tisztázatlan a legfőbb kérdés: mennyi benne a szervesen továbbélő helyi hagyomány s mennyi tulajdonítható a szepesi kamara idegenből behívott mestereinek.. Az ország többi része, a XVII. század egykori királyi Magyarországa, művészetében is szükségképp erőteljes nyugati befolyás alatt áll. A hagyományt — a formai és mesterségbeli tradíciókat — itt szerény városi műhelyek őrzik s ezek elégítik ki egyházak, városok, polgári lakosság és főúri várkastélyok Közölve: Liitzow: id. mű 30. 1.