Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Váczy Péter: A Vazul-hagyomány középkori kútfőinkben. Forráskritikai tanulmány / 304–338. o.

A VAZUL-HAGYOMÁNY 325 nikák alapul vették a nagyobb Gellért-legendát, Mert ebiben az esetben azoknak a részeknek se szabadna hiányoz niok, melyek a Legenda minorból valók. Nincs okunk azt hinni, hogy a krónikaíró vagy alapforrása ismerte volna a Legenda maiort, Adataink jó része nem is innen származik. Amikor Aba Sámuel vérengzéséről és Gellért hús^ -véti feddőbeszédéről ír, teljesen önálló, a Legenda maior szövegéből mitsem vett át, pedig e helyütt ez a Legenda minor fogalmazását követi. Nemcsak fogalmazásbeli különbségek figyelhetők meg, hanem tárgyi eltérések is. Az áldozatok számát csak a krónikaíró ismeri, a legendaírók nem. Ugyanígy csak a XIV, századi krónikaredakció mondja el annak a kőnek további történetét, melyen Gellért koponyája szétzúzódott. Arról sem tudnak a legendák, hogy „Gerardus monachus erat de Rosacio", Ezek az adatok valószínűleg abból a forrásból származnak, ahonnan a többi, legendaszövegekkel egyező adat is.

68 A nagyobb Gellért-legenda már a miatt se lehet a krónikák forrása, mivel szövegében nem ritkán a rövidítés jelei láthatók, A következő példák szolgáljanak mutatóul: Legenda maior Chronici compositio s. XIV. •ecclesías destruere et ., , ecclesias Dei destruxerunt, Deinde contra Petrum regem rebellantes universos Teutonícos et Latinos, qui in officiis díversis prefectí per Hungáriám sparsi fuerant, turpi neci tradiderunt, Mittentesque in Petri castra in equis veloiprecones cissímis nocte trés precoproclamare edíctum nes, qui deberent proclaEndre et Leventhe, ut epi- maré e dictum et verbum 03 Tanulságosak még a következő párhuzamok: Az -„inter renatos nomine Vatha de castro Selus dedicavit se demoniis" rész a Legenda maiorban „inter renatos nomine Bacha dedicavit demoniis" alakban fordul elő (Szentpétery: Scriptores I. 337, 1. 28 — 338. 1, 4.; II, 501, 1. 19), A XIV, századi krónika tehát többet tud, mint a legenda. Más helyen a legenda a nehezen érthető részt egyszerűsíti, s ezzel elrontja a mondat ritmusát: A krónikában „ceperunt comedere equinas pulpas („íd est crudas carnes" — magyarázza már a D. Codex) et omnino pessimas facéra culpas" áll, a legendában e helyt „ceperunt comedere equinas carnes et omnia pessima et enormía opera facere et exercere" olvasható, Kétségtelen, a krónika fogalmazata az eredetibb, (Szentpétery: Scriptores I, 338. I. 18—19,; II, 501. 1, 21—22.) Máskép C, A. Macartney: Studies III. (Budapest 1940) 60 s köv, 1.