Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Váczy Péter: A Vazul-hagyomány középkori kútfőinkben. Forráskritikai tanulmány / 304–338. o.

324 VÁCZY PÉTER Híc siquidem qui Gerardus mo- monachus prius nachus (Bu- fuerat de Rodense: erat) sacensi abbade Rosacio na- tia, quae est tione Wene- de terrítorio tensis, qui in Aquilegie, Pannoniam ve- Deinde Pannoniens prímus niam ingressus in Beel vitám in Beel fujt ducens heremi- diutius eremiticam, tandem ta.

6

"

2 ín Chanadíensem cathedram in episcopum est translatus. Budi quoque Buldí quoque episcopus la- episcopus lapidibus obru- pidibus obrutus transüt ad tus transiit ad glóriám. Bi- glóriám. Bezquod strídus... tricus.. .

öl sequenti die a Sequentí autem catholícís vi- die ín ecclesia ris ad eccle- Beate Vírgínis siam sancte ín Pest cum Dei genitricis maxímo plancsemperque vir- tu tumulatus ginis Marie re- est

60 condítum est

59 A szövegeket folytatólagosan közöltük, hogy egymáshoz való viszonyuk annál világosabban tűnjék ki. A Legenda maior szövege az idézett helyeken párhuzamosan folyik a XIV. századi krónika szövegével s csak ott tér el attól, ahol a Legenda minorból vett kölcsönzések következnek. A legendaíró a ,,cum sagwine" és ,,Budí quoque" közé egy passust illesztett be a Legenda minorból, de az átvett mondatnak csak egyik felét közli némi átalakítással, míg másik felét csak jóval később, más mondatok után folytatja, úgyhogy a „sequenti die" kitétel egészen elvesztette értelmét. Az egyezések nem származhatnak onnan, hogy a kró58 c. 7„ ed. Szentpétery: Scriptores II. 478. 1. 13—16. 60 c. 15., ed. Szentpétery: Scriptores II. 503. 1. 1—19. 61 c. 83., ed. Szentpétery: Scriptores I. 341. 1. 9—25, 62 c. 56., ed. Szentpétery: Scriptores I. 178. 1. 23—25.