Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Váczy Péter: A Vazul-hagyomány középkori kútfőinkben. Forráskritikai tanulmány / 304–338. o.

A VAZUL-HAGYOMÁNY 323 mintha Gellért még a szekéren ülne, Elmondja, mint rohantak a pogányok Gellértre, mint fordították fel szekerét s őt hogyan vonszolták ki onnan, hogy azután taligára téve, leeresszék Kreenfeld hegyéről. „S midőn még lihegett, mellét lándzsával átszúrták, majd egy kőre húzták s koponyáját azon széttörték." Még egy helyen feltűnő a betoldás. Arról a kőről szólva, melyen Szent Gellért koponyája szétloccsant, írja a XIV. századi króníkaszövegnek megfelelően a Legenda maior: Legenda minor Corpus quidem sanctum dum in loco meríti suí iaceret, nulla sor de commaculatum est, Legenda maior Danubiusque semper redundabat et de lap ide, in quo contritum est caput Sanctí Gerhardi, non potuit sagwinem díluere per septem annos, donec recollígeretur a sacerdotibus lapis cum sagwine. Corpus autem sanctí viri eodem die ibidem iacuit, ubí martirizatus est. Chron. comp, s. XIV. Danubius sepe redundáns super molem lapidis, in qua contritum est caput Sanctí Gerardi, non potuit sanguinem díluere per septem annos, donec recolígatus est a sacerdotibus. Et lapis ille nunc est Chanadiní in superficie sui altarís. Nunc in eodem loco, ubi contritum est caput eius, in honore Beati Gerardi martiris ecclesia sub monte apparet fabricata. Kézai 21*