Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)
Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Sinkovics István: Irattár és levéltár / 17–42. o.
IRATTÁR ÉS LEVÉLTÁR 31 telmet adó fegyvertár-szerep egyik napról a másikra elveszett, és a levéltár ugyanaz lett, mint a „régi irattár": a folyó ügyvitelből kivont iratok őrzőhelye. Az irattár felé eltűnt fontos elhatároló jegye, megindulhatott az irattári anyag beáradása, s így külsőben is átalakult a levéltár képe. Egészen átmeneti értékű az az elhatárolás is, amely a régmúlt iratanyagára akarta szűkíteni a levéltár körét, történeti szempontból ritkaságot, érdekességet jelentő iratdarabok gyűjtésére, és elzárkózott a közelebbi múlt irattermése elől. Ennek a felfogásnak egyoldalúságával már több, mint százévvel ezelőtt szembeszállott egy magdeburgi levéltárnok: nem szabad a ma mértékével mérni, a jövő esetleg olyasmiben fog érdekességet találni, ami a jelen számára túlságos közelsége miatt nem látszik értéknek. 55 Az azóta eltelt egy és negyed évszázad a valóságban mutatta be, mennyire viszonylagos, hogy mi a régi és mi érdekli a történetírást. De az időhatár, amely mögött hosszú fejlődésút áll, és amely ma a legjobban elterjedt, sőt csaknem általános érvényű elválasztóvonal a levéltárak és irattárak között, szintén ingadozó, változó. A hivatali ügyintézés érdekeihez, a jogi elévülés időpontjához igazodva, országonként, hatóságonként iratfélék szerint, esetleg koronként más és más. A messzebbi múltban nem egy-helyen bizonytalan volt az átmenet, nagyok az eltérések, sokszor egyáltalán nem is szabályozták a levéltárhatárt, vagy a gyakorlat nem tudta követni az elméleti előírásokat. S ma sincsen lényeges változás. Az iratanyag időben történt elhatárolása és a különkülön személyzet ellenére munkában, feladatokban egészen összeolvadt Poroszországban a titkos tanács két iratőrzőhelye. Az irattár ugyanis csak 1 j 2 —l.Va évig kezelte az iratokat, azután átengedte a levéltárnak, úgyhogy ez ilyen módon — elsősorban azért, mert túlságosan hamar kapta az anyagot — inkább csak „elhelyezett" irattár (reponierte Registratur) volt, sőt a külügyek ügyosztálya számára egyenesen a folyó irattár (kurrente Registratur) szerepét 18.* U Loeve, V.: i. m. 2., 3,; Szabó L: i. m. Lev. Közi. IX. (1931.) 158., 159.; Sinkovics L: í. m. Lev. Közi. XVII. (1939.) 112. 1. 35 Friedensburg, W.: Die Entstehung des Staatsarchivs für die Provinz Sachsen in Magdeburg. (Dresden, 1931. — Archivstudien zum siebzigsten Geburtstage von Woldemar Lippert . . .) 101., 102. 1.
