Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)
Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Váczy Péter: A Vazul-hagyomány középkori kútfőinkben. Forráskritikai tanulmány / 304–338. o.
314 VÁCZY PÉTER szeretné utódjául- Amikor azonban szándékáról Buda révén értesül a királyné, sietve elküldi Buda fiát, Sebős comest a nyitrai várba, hogy Vazulnak szemeit tolja ki s fülébe ólmot öntsön. Ő ugyanis Pétert akarja királynak. Sebős a megbízásnak eleget is tesz, s Csehországba menekül a király haragja elől. István a megvakított Vazul látásán könnyekre fakad, de gyönge ahhoz, hogy a bűnösöket elítélje. Magához hívatja azonban Szár László fiait, Andrást, Bélát, Leventét, és azt tanácsolja nekik, hogy ha kedves az életük ,meneküljenek az országból, Ezek megfogadják a tanácsot és sietve Csehországba távoznak. 24 Amikor az Altaichi Évkönyveket írták, Magyarországon még úgy tudták, hogy István király vakíttatta meg Vazult, amiért nem akart belegyezni Péter királyságába. A XIII. századi Kézai és a XIV. századi Budai és Bécsi Képes Krónika már Gizellára és rossz tanácsadóira hárítják a véres tett minden ódiumát. Budát úgy tüntetik fel, mintha a királynéval összejátszott volna, holott kétségtelenül István legmegbízhatóbb híve volt. Péter mellett mint legfőbb tanácsadó biztosította a szentistvání hagyományok tovább24 Simonis de Keza Gesta c, 44,: Stephanus (Imre halála után) , , , misit nuncíos festinanter, quí Wazul fílium sui patruelís de carcere Nitriae educeret, quem ipse post eum regem facérét super Hungaros. Quo audito Kysla regina, habíto consilio infidelium, misit comitem Sebus, qui regis nuncium praeveniens, Wazul oculos effoderet auresque eius plumbi infusione obturaret fugeretque abinde in Boemiam. Quem cum tandem regis nuncius ad regem adduxisset, amare flevít super casu, qui accíderat. Convocatis igitur ad se Andrea, Béla et Luenta, filiis Zarladislai consuluit eis, ut in Boemiam fugerent festinanter fSzentpétery: Scriptores I. 173 1.); Chronici comp, s, XIV c. 69.: Imre halála után István misit festinanter nuncium, scilicet Budám fílium Egiruth, quí Wazul patruelis sui fílium, quem recluseraí rex propter iuvenilem lasciviam et stultitiam, ut corrígeratur, de carcere Nitríe educeret et ad se duceret, ut eum antequam moreretur, regem constítueret. Audíens autem hoc Keisla regina íniít consilium cum Buda viro nephando et festínantissime misit nuncium nomine Sebus fílium ipsius Buda ad carcerem, in quo Vazul detinebatur, Sebus ítaque preveniens nuncium regis effodít oculos Vazul et concavitates aurium eius plumbo obturavit et recessit in Bohemiam, Post hunc autem veniens nuncius regis Vazul oculis orbatum, in eísdem vulneribus duxít ad regem. Quem sanctus rex Stephanus videns tam miserabíliter destructum ín nimias erupít lacrímas, sed inpediente egrítudinis molestía debítam penam malefactoribus inferre non potuit, Convocatis autem filíís Calvi Ladizlai patruí sui, scilicet Andrea, Beela et Leuente, consuluit eis, ut quanto citius possent, fugerent, ut sic sibi salutem et corporem suorum servarent íntegrítatem, Ilii igitur salubri consilio sánc ti regis acquiescentes a facíe malorum et dolorum ín Bohemiam fugerunt. (Szentpétery; Scriptores I. 320—321, 1.)
