Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Váczy Péter: A Vazul-hagyomány középkori kútfőinkben. Forráskritikai tanulmány / 304–338. o.

A VAZUL-HAGYOMÁNY 315 élését. Semmiképen se lehetett Gizella embere. Ugyanezt Icell mondanunk Sebős comesről is. Minthogy az Évkönyvek marchiónak hívják, valószínű, hogy a nyitrai várnak az ispánja volt. Reá hárult tehát Vazul őrzése és a megvakíttatásra kiadott királyi parancs teljesítése. Semmi okunk sincs feltételezni, hogy Sebős a királyné hívei közé tartozott. Buda és Sebős szereplése, a nyitrai börtön, a megvakíttatá® ténye — mindez kétségtelenül a régi élő hagyomány maradványa, a beállítás azonban már újabb keletű. Hogy mikori, azt eldönti az a körülmény, hogy Albericus világkrónikájának magyar forrása, a XI, századi Gesta, Gizellát már gonosz asszonynak ismeri,

25 ,,Sed illa Gisla regina, ut dicunt, multas malitias ín terra illa fecít et ad extrerfcum post mortem sancti regís meritís exigentíbus ínterfecta fűit."

26 A hagyomány átalakítása tehát a XI, századi Gesta-író személyes műve volt. Már Hóman rámutatott arra, hogy a Gesta-író Gizellát azért keverte bele a Vazul-ügybe, mivel a szent király alakját meg akarta tisztítani e véres tett emlékétől.

27 Testét, ne feledjük el, 1083-ban emelték fel s napját 1092-ben iktatták a kötelező ünnepek sorába. A Szent László idején kibontakozó István-kultusz nehezen békült meg István húsból és vérből való alakjával, s vonásait idealizálta, A Gesta-író Istvánt megtört, beteges férfinak rajzolja, kit bábként forgat tulajdon felesége, Vazul megcsonkítása se az ő, hanem felesége műve, A Gesta-író már csak a logika követelményének engedelmeskedett, mikor Gizellát megtette Péter legfőbb pártfogójának. Minden valószínűség a mellett szól, hogy Gizella és Péter közt a viszony már István életében inkább hűvös volt, mint meleg, Az Évkönyvek szerint István megeskette Pétert és a főembereket Gizella érdekeinek védelmére,

28 Ha Gizella és Péter oly nagyon megértették egymást, ez az eskü nem lett volna szükséges. Most még csak azt kellett megmagyarázni a Gesta23 Albericus forrásaira: Hóman id. m. (Gesta) 5—32. 1. 26 MG. SS, XXIII, 779, 1. V. ö. Hóman i. m. (Gesta) 8. 1.; Domanovszky: Budai krónika (Budapest, 1902) 60—61, 1.; A Pozsonyi krónika. (Századok, 1905) 399. 1. 27 Hóman i. m. (Szent István) 294. 1. 28 Az eskü természetesen nem vonatkozott csak Gizellára, általános királyi eskü lehetett. Ez különben István nagyobb legendája alapján is feltehető: primum cum eis tractavit (t. t, István) de substituendo pro se rege, Petro (c, 16., ed, Szentpétery: Scriptores II. 392, 1.)