Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Váczy Péter: A Vazul-hagyomány középkori kútfőinkben. Forráskritikai tanulmány / 304–338. o.

A VAZUL-HAGYOMÁNY 313 Kézai is az első helyen említi, ellentétben a XIV. századi krónikákkal, melyek Szár Lászlót elébehelyezik Vazulnak. Méltán hihetjük, hogy a XIII, századi króníkaszerkezetben is, melyet Kézai és a XIV. századi krónikák egyaránt alapul vettek, Szár László még Vazul után következett a felsorolásban, A régibb hagyomány — erre még visszatérünk — csak a XIV. században változott meg Szár László javára." Kézai krónikája tehát — mint annyi más esetben — az eredetLhagyományt sokkal hívebben őrizte meg, mint a XIV, századi bővebb redakcíó. Noha nyilvánvaló, hogy az Évkönyvek Vazulról szólnak, elbeszélésük mégis sokban eltér a magyar krónikák szövegezésétől. Az első ilyen pont a rokoni fok jelzése. Az Évkönyvek ,,fílíus fratris sui" kitételével szemben áll a Kézai-féle krónika és a XIV. századi variánsok „fílíus sui patruelís" alakja. Az ellentét azonban csak látszólagos. A „fílíus fratris sui" mellé természetesen hozzá kell értenünk a ,,patruelis"-t. Itt pedig a ,,patruelís"-t nagybátyának kell fordítanunk. Mügéin német szövegében „sein vetern sün" található, s tudjuk, hogy a „Vetter" nemcsak unokatestvért, hanem nagybátyát is jelent. A magyar Érdycodex helyesen így fordít: attyának ewcche ffya,

2i Sokkal lényegesebb különbség, hogy az Altaíchí Évkönyvekben a megvakíttatást István maga rendeli el, ezzel szemben a magyar krónikákban Vazul Gizella királyné cselszövésének esik áldozatul. István tulaj donképen Vazult 22 A leszármazásra Anonymus: Gesta c. 57,, ed. Szentgétery: Scriptores I, 116—117. 1.; Simonis de Keza: Gesta cc, 7, 43,, ed. ibidem 147. 1. 15, 172. 1. 11—12; Chroníci comp. c. XIV cc. 7, 63., ed. ibidem 256. 1. 19, 311. 1.; Chronicon Zagrabiense c. 1: Iste Thoxon habuit duos fílios, Primus fűit dux Geycha, páter beati Stephani regís Secundus fűit, .. Michael, Dux iste Michael habuit duos filios. Primus fűit dux Wazul, secundus fűit dux Ladizlaus Calvus. , , Dux autem Ladizlaus. - . habuit filíum, quí vocatus est Bonuzlo. (Szentpétery: Scriptores I. 206, 1.; Chronicon Knauzianum, ed, ibidem II, 32&—329. 1.: Geijssa primogenitus ducís Chopon, Az örökösödés kérdése: Domanovszky Sándor: A trónöröklés kérdéséhez az Árpádok korában, (Budapesti Szemle 156. 1913); Bartoniek Emma: Az Árpádok trónöröklési joga. (Századok, 1926); Bartoniek—Domanovszky: Az Árpádok trónöröklési jogához, (u. o, 1929); Deér József: Heidnisches und Christliches in der altungarischen Monarchie {Szeged, 1934). V. Thronfolge und Königswahl; u. a.: Az Árpádok vérségi joga. (Budapest, é, n.).. A nomád trónutódlás kérdéséhez 1. még Váczy Péter: A hunok Európában (Németh Gyula; Attila és hunjai, Budapest, 1940) 111—112. 1. 23 Chronicon Henrící de Mügéin c. 20., ed. Szentpétery: Scriptores II, 151, 1,; Nyelvemléktár V. 244. 1.