Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Váczy Péter: A Vazul-hagyomány középkori kútfőinkben. Forráskritikai tanulmány / 304–338. o.

A VAZUL-HAGYOMÁNY 311 az egyházat Vazul uralmától, s noha elismerte, hogy halála után őt illetné meg első sorban a trón, mégis elejtette, mert nem felelt meg az idoneitás elvének. Hogy mennyire nem, az kitűnik az 1041. évi ,,forradalom"" lefolyásából. A Szent István hagyományát folytató ,,keresztény-párt", melynek jelöltje Péter volt, még Péter bukása után se gondolt a Vazul-ág meghívására.

17 A Gesta-író törekvése átlátszó. Ártatlannak tetsző meséjével a Vazul-ág legitimitását akarta alátámasztani. Már az országalapító szent király úgy határozott, hogy halála után Vazul legyen a király. Igaz, börtönbe vetette Nyitra várában, de csak azért, hogy megjavuljon, Hóman szerint Vazul azért lett méltatlan a trónra, s azért bukott el, mivel gyilkos merényletet forralt István király ellen, annak ellenére, hogy őt szemelte ki utódjául.

18 Szent István kisebb legendája ugyanis egy merényletről emlékezik meg, melyet négy udvari ember kísérelt meg a király ellen, s noha neveket nem említ, Vazul tragédiájával kell kapcsolatba hoznunk. „Látván négy igen előkelő udvari ember — olvassuk a kis legendában —, hogy Szent István király hosszasan és súlyosan betegeskedik, minthogy még szívük hítetlenségében (ín perfidia cordis) tévelyegtek, gonosz tervet koholtak és alkalmat törekedtek keresni megölésére." A merénylet azonban nem sikerült, s a király ítéletet hozva felettük, „szemüket kítolatta, bűnös kezüket levágatta."

19 Vazult tehát Hóman szerint e bűnrészesek közt kellene keresnünk. Csakhogy Vazul úgy bűnhődik, hogy megvakítják és fülébe ólmot öntenek. Ezzel szemben a merénylőknek fülét nem bántották, kezüket azonban levágták. De lélektani meggondolások is ellene mondanak Hóman felfogásának. Mert mi értelme lett volna annak, hogy Vazul tőrt ragadjon Istvánra, ha úgyis ő volt kiszemelve utódnak? Ha valóban gyilkosságot forralt királya ellen, akkor erre csakis Péter jelöltetése indította. Tehát a merénylet semmiképen sem befolyásolhatta Istvánt abban az irányban, hogy Vazult elejtse. A legenda szavai — perfidia cordis — alapján a merénylőket a pogánysághoz szí17 Hogy Péter István politikai testamentumát követte, arra 1. Hóman kitűnő jellemzését: Szent István (Budapest, 1938), 297— 300. 1. Péternek legfőbb tanácsadója, Buda fiával együtt már István alatt főszerepet játszik. Chronic! comp, s, XIV, cc, 69, 70, 72,, ed, Szentpétery: Scriptores I, 320, 322, 325. 1, 18 Szent István (Budapest, 1938) 293—297. 1, 19 Legenda minor c. 7,, ed, Szentpétery: Scriptores II. 399. 1.