Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Sinkovics István: Irattár és levéltár / 17–42. o.

30 SINKOVICS ISTVÁN hoz igazodóan eltűntek az irattárat és a levéltárat elvá­lasztó, nem egyszer szembeállító ellentétek. A fejlődés útja egész Európában odavezetett ugyan, hogy a központi hatóságoknak csak az irattáruk maradt saját kezelésük­ben, a levéltárba érdemes iratanyagukat — nem számít, hogy milyen jellegű Őrzőhivatal viselte gondját — vég­képpen elválasztották és a történetírás kívánságainak megfelelően, a rendi világot követő új berendezést egészé­ben kifejező országos, nemzeti, állami levéltárakban he­lyezték el, Egy-egy ilyen központi levéltár nem egyetlen irattermelő hivatalnak a folyó ügyvitelben értéküket veszí­tett iratállagait vállalta, hanem az összes központi ható­ságok esetleg többszáz irattárát fogta össze, az új levéltári felfogáshoz (proveníencía, registratúra-elv) igazodva, mindegyiket megbontatlanul saját irattári rendjében hagy­va, 32 Ez a megoldás általános érvénnyel többnyire csak központi kormányhatóságok írattermése számára rendezte az irattár és levéltár kérdését, de a legtöbb nyugati or­szágban a közvetítő szerepű és helyi hivatalok levéltárérett iratanyaga is hasonló egységes levéltári kezelésbe került (kerületi, tartományi levéltárak) , 33 Ilyen módon ugyan tel­jes a szakadás az irattár és a levéltár között, alapjában azonban az összefogó jellegű központi vagy kerületi levél­tár kapcsolata sokkal erősebb iratanyaga kiapadhatatlan forrásaihoz, az irattárakhoz, mint a csupán oklevelek fegy­vertárának szánt XVIII, századi archívumé a registratú­rához. Az írásos anyag megszakítatlan folyamában minden határvonal múló, időleges. Az az elgondolás, amely min­den rugalmasság nélkül igyekezett különválasztani a jogi érdekű levéltári iratanyagot az „irattári" iratoktól — a valóságban ez nem is sikerült teljesen: bizonyos idő mul­tán pl. a bécsi központi levéltár és a magyar királyi udvari kamara levéltára is kénytelen volt megbontatlan irattári állagokat átvenni, eltérően az eredeti tervtől — abban a pillanatban kártyavárként omlott össze, amikor az élet berendezésének változásával megszűntek a jogok, ame­lyeknek pótolhatatlan biztosítéka volt a levéltár. 34 Az ér­32 Az irattári rend levéltári alkalmazásának történetére Varga E,: A proveniencia elve, Lev, Közi, XVI, (1938.) 14, sk. 1. 33 A kerületi levéltárak szerepére Szabó I.: A magyar levéltár­védelem kérdése. Lev. Közi. IX, (1931,) 215. sk, 1. 34 Gesamtinventar des Wiener Haus-, Hof- und Staatsarchivs. I.

Next

/
Thumbnails
Contents