Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Váczy Péter: A Vazul-hagyomány középkori kútfőinkben. Forráskritikai tanulmány / 304–338. o.

A VAZUL-HAGYOMÁNY 307 alakuló hagyomány volt,, . A Szár László féle genealógia a XII. század vége óta érdekében állt az uralkodóháznak, mely e korban már sokat adott családfája előkelőségének, mint ma mondanók, tisztaságának bizonyítására. A III, Béla korában betóduló bizánci levegő magával hozta a bizantinizmust is, ami a történetíró királyi jegyzőnél ily ártatlan formában, a pogány magyar ősanya letagadásában jutott kifejezésre;"

8 Ez volna körülbelül a kérdés mai állása. A rövid irodalmi áttekintésből az tűnik ki, hogy a kérdés korántsem olyan egyszerű, mint ahogy azt még Wertner és Pauler képzelte. Egyszerre három feladat vár megoldásra. Nemcsak azt kell meghatároznunk, hogy az események valójában míképen folytak le, hanem azt is, hogy ezek az események hogyan éltek tovább az irodalmi hagyományban, s hogy ez a hagyomány az idők folyamán milyen változásokon ment át, A harmadik feladat e változás okainak a felkutatása. Az eseménytörténeti háttér nagyobb nehézség nélkül visszaállítható, A hazai irodalmi hagyományt — igaz, már Tcései, megváltozott formájában — a Kézaí-féle krónika és a XIV. századi variánsok képviselik. Ha csak ezeknek a krónikáknak elbeszélésére lennénk utalva, vállalkozásunk alighanem meddő maradna. Adataikat azonban szerencsés véletlen folytán ellenőrizni tudjuk más források alapján. A legendák még megőriztek valamit a hazai hagyomány korábbi állapotából. Ott vannak azután az Altaichí Évkönyvek, melyek értesüléseiket a legjobb forrásból, András király áémét földre menekült özvegye és fia révén szerezték. Ha ezeknek a forrásoknak adatait szembeállítjuk Kézaí és a XIV. századi króníkacsalád előadásával, Vazul tragédiája éles vonásokkal rajzolódik ki előttünk. Az Altáíchi Évkönyvek írója oly személyektől kapta adatait, kik az elbeszélt eseményeket nagyrészben maguk is átélték, vagy ha írott feljegyzéseket használt (ami kevésbbé valószínű), ezek még közvetlenül az események hatása alatt keletkeztek. Előadásában a XI. századi élő magyar hagyományt ismerjük meg, melyből a XI. századi elveszett Gesta Ungarorum is merített, Adatai ezért oly 8 A Szent László-kori Gesta Ungarorum és XII—

XIII, századi leszármazói (Budapest, 1925). 35—36, 82, 91—92. 1, V. ö. még Jakubovich Emil: A Vászoly (Vazul) névhez. Magyar Nyelv 1921. 118. 1. 20»