Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Váczy Péter: A Vazul-hagyomány középkori kútfőinkben. Forráskritikai tanulmány / 304–338. o.

306 VÁCZY PÉTER sincs hinni, hogy e tekintetben más okból, mint az igazság érdekében indultak volna ki, mert a királyi családra nézve teljesen mindegy lehetett, az idősebb Vazultól vagy Szár Lászlótól származik-e?"

7 E módszerbeli hiányon kívánt Hóman segíteni, amikor forráskritikai alapvetésében, ,,A Szent László-kori Gesta Ungarorum" c. tanulmányában e kérdésben is állást foglalt. Mindenekelőtt rámutat arra, hogy az Altaíchi Évkönyvek szerint „Szent István a trónhoz közelálló unokaöccsét (filium fratris suí, unokatestvérének fia helyett) megvakíttatia s ennek fiait száműzte, A XI. századi Gesta ezt az elbeszélést átvette, de kibővítette a királyi család hagyományából ismert genealógiai adatokkal, megnevezve a hercegeket, Vazult és három fiát, Endrét, Bélát és Leventét. A megvakítás és száműzés ódiumát azonban Gizellára és tanácsosaira hárítja." A Zágrábi és Váradi krónikák azért egyeznek meg a nagyobb Gellért-legendával Mihály ágának genealógiájában, mivel mindhárman ugyanazt az ősforrást, a XL századi Gesta Ungarorumot használták. „Hogy ez az egyezés az ősforrásban gyökerezik — folytatja Hóman — azt az András, Béla és Levente Szár Lászlótól való leszármazását vitató XIII. századi krónikás árulja el, midőn kikel az ellen, hogy némelyek Vazul fiainak mondják a hercegeket (tradunt quidam), amit ő hamis és rossz értesülésnek (falsum pro certo est et pessíme enarratum) tart." A kérdés már most az, hogy a későbbi krónikaírók vájjon miért változtattak az eredeti hagyományon. Hóman erre is ad választ. „A bizánci, francia, angol, spanyol, olasz és más udvarokkal, dicső és előkelő ősökre büszke uralkodóházakkal szoros rokoni összeköttetésbe került Árpád-ház hatalmas uralkodói — III. Béla, Imre, II. András, IV, Béla, V. István és IV, László — megtagadták pogány magyar ősanyjukat és Damoszló herceg (Szár László fiáról van szó) rutén anyját ismerték el az uralkodóház ősének, mert ez uralkodócsaládból származott. III. Béla jegyzője volt az első, ki ezzel az udvari körökben ekkor már elterjedt, megkorrígált genealógiával helyettesítette a régi hiteles nemzedékrendet. Anonymus és Kézai itt is közös forrásra támaszkodtak, de a forrás itt nern a XI. századi Gesta, hanem a királyi család és udvar körében a XII, század végén ki7 A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt. I. k. 2, kiadás (Budapest, 1899). 75—76, 413. 1.