Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Wellmann Imre: Rendi állás és hivatali rang a XVIII. század-eleji kormányhatóságokban / 250–303. o.

300 WELLMANN IMRE Gyenge vigasz volt az ország legfőbb hatóságára és előkelő tanácsosaira nézve, hogy a király jó tíz év múlva az ő javukra döntött a köztük s a hétszemélyes tábla ülnökei között támadt rangvitában, A budai Judicium delegatum tagjainak névsorában ugyanis a kancellária Ugronovícs Kristóf hétszemélyes táblai ülnököt a kinevezés sorrendje alapján elébe tette Fabiánkovics Györgynek, a helytartótanács kiküldöttjének, A helytartótanács nyomban tiltakozott, immár új elnökének, Ferenc lotharingíai hercegnek tekintélyére is támaszkodva; kifejtette, hogy amint a politika előbbvaló a bíráskodásnál, úgy a törvényszékek is mindenütt utolsó helyen állnak az országok dicasteriumai között (!), s nem is illenek a többihez semmikép, A kamara tanácsosai is megelőzik, királyi elhatározás alapján, a tábla bíráit, annál inkább kijár ez tehát az ország első, a király jelenlétét képviselő hatóságának, A kancellária tanácsosainak egy része csatlakozott ehhez a felfogáshoz, de a többség úgy vélte, hogy a hétszemélyes tábla igazságügyekben éppúgy az ország legfelső fóruma, mint egyebekben a helytartótanács, sőt tőle még a királyhoz sem lehet fellebbezni; elnöke szintúgy a helytartó, tagjai is hasonlóan az ország három főbb statusából: a főpapok, bárók és mágnások közül valók, titkos tanácsos éppúgy yan köztük, s egyébként is teljesen tanácsosok módjára ,,votizálnak". Tehát legalább olyan becsületüek, mint a kamaratanácsosok, már pedig az utóbbiak királyi rendelkezés értelmében egyenrangúak a helytartótanács tagjaival, köztük csakis a seníum adja a sorrendet. Az sem áll, hogy a helytartótanácsosokat meghívják az országgyűlésre, a hétszemélyes tábla tagjait meg nem; sőt a legutóbbi concursuson a helytartótanácsosok már arra is kaphatók lettek volna, hogy a királyi tábla tagjaival felváltva szavazzanak, már pedig az utóbbi a hétszemélyes táblának alárendeltje. De minden érvelés hiábavaló volt; a király, talán helytartójának (és leendő vejének} személyére való tekintettel, úgy határozott, hogy a helytartótanácsosok, mint az ország legfőbb kormányszékének hivatalnokai, előzzék meg a hétszemélyes tábla bíráit,

94 Ezzel a következetesnek éppen nem mondható döntéssel lezárul az elsőbbségi viták igazi nagy korszaka, A 94 „Consiliarii locumtenentiales tamquam supremum regni guberníi dícasterium habeant Jocum ante septemvirales," Őrig. ref, 1735: 72.