Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Wellmann Imre: Rendi állás és hivatali rang a XVIII. század-eleji kormányhatóságokban / 250–303. o.

RENDI ÁLLÁS ÉS HIVATALI RANG 301 bécsi abszolutizmus beavatkozása nyomán lassankint le­ülepszik a kavargás, mely egyfelől a barokk világ cím­és rangímádata, másfelől az ősi hagyományokra támasz­kodó s a király kegyéből hirtelen felemelkedett felsőbb társadalmi rétegek összeütközése, s végül a rendiség kép­viselőinek az új, kollegiális központi hatóságok szabályo­zott kereteibe való, zökkenésektől éppen nem mentes be­tagolódása nyomán lendült lassúbb-sebesebb mozgásba. Hivatali érdekek és rendi hagyományok között a helytar­tótanács kebelében folyik a leghevesebb küzdelem, ott, ahol a maguk lábán álló nagynevű főméltóságok szállnak szembe az udvartól függő s annak szolgálatára minden­kor kész homo novus-okkal. De a végső eredmény itt sem lehet kétséges; az igazi rendi különállást e barokk-rokokó időkben egyre inkább elhomályosítja a puszta címek-ran­gok vonzóereje, s másrészről a hivatásos tisztviselő tudása és tapasztalata versenyre kél a nagyurak magas -méltó­ságában gyökerező tekintéllyel, sőt hovatovább felül is kerekedik rajta — együtt jár ez a szakszerű hivatali munka természetével. Az ország hagyományos szokása sze­rint egyszerű köznemest és fényes főméltóságot még rop­pant távolság választott el egymástól: a rendi gyűlések rangsorában a nádor, a prímás, a kalocsai érsek, ország­bíró, bán, tárnokmester, grófi és báró-rangot viselő me­gyéspüspökök, udvari főméltóságok, pozsonyi főispán, ko­ronaőrök, örökös főispánok, többi főispánok, főrangú kír. tanácsosok, köznemes megyéspüspökök, főnemes címzetes püspökök és egyéb egyházi méltóságok, hivatalt nem viselő grófok és bárók, köznemes címzetes (választott) püspö­kök szigorú rendben követték egymást, s csak aztán, tő­lük nagy távolságra sorakoztak egymás mögé a tulaj don­képeni köznemesek különféle kategóriái, legvégül a városi polgárokkal. Az abszolutizmus rajta volt, hogy e rendi hierarchiának az udvarhoz közelebb álló csoportjain be­lül, s mindenekfölött az új központi hatóságokban a hiva­tali érdeknek, azaz saját szempontjainak megfelelőbb sor­rendet juttasson diadalra, de a hagyományos, megfelleb­bezhetetlen rangsorolást — a rendiség korában — nem há­ríthatta teljesen félre az útból, Az új dicasteriumokban a társadalom alsó lépcsőfokairól származó tisztviselő — a segédhivatal ranglétráján királyi kegyből felfelé kapasz­kodva — eljuthatott a titkári méltóságig; a tanács asztala körül főpapok, bárók és mágnások: az ország három „Pri­marius status"-ának tagjai együtt tárgyalhatták az ország

Next

/
Thumbnails
Contents