Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)
Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Wellmann Imre: Rendi állás és hivatali rang a XVIII. század-eleji kormányhatóságokban / 250–303. o.
RENDI ÁLLÁS ÉS HIVATALI RANG 301 bécsi abszolutizmus beavatkozása nyomán lassankint leülepszik a kavargás, mely egyfelől a barokk világ címés rangímádata, másfelől az ősi hagyományokra támaszkodó s a király kegyéből hirtelen felemelkedett felsőbb társadalmi rétegek összeütközése, s végül a rendiség képviselőinek az új, kollegiális központi hatóságok szabályozott kereteibe való, zökkenésektől éppen nem mentes betagolódása nyomán lendült lassúbb-sebesebb mozgásba. Hivatali érdekek és rendi hagyományok között a helytartótanács kebelében folyik a leghevesebb küzdelem, ott, ahol a maguk lábán álló nagynevű főméltóságok szállnak szembe az udvartól függő s annak szolgálatára mindenkor kész homo novus-okkal. De a végső eredmény itt sem lehet kétséges; az igazi rendi különállást e barokk-rokokó időkben egyre inkább elhomályosítja a puszta címek-rangok vonzóereje, s másrészről a hivatásos tisztviselő tudása és tapasztalata versenyre kél a nagyurak magas -méltóságában gyökerező tekintéllyel, sőt hovatovább felül is kerekedik rajta — együtt jár ez a szakszerű hivatali munka természetével. Az ország hagyományos szokása szerint egyszerű köznemest és fényes főméltóságot még roppant távolság választott el egymástól: a rendi gyűlések rangsorában a nádor, a prímás, a kalocsai érsek, országbíró, bán, tárnokmester, grófi és báró-rangot viselő megyéspüspökök, udvari főméltóságok, pozsonyi főispán, koronaőrök, örökös főispánok, többi főispánok, főrangú kír. tanácsosok, köznemes megyéspüspökök, főnemes címzetes püspökök és egyéb egyházi méltóságok, hivatalt nem viselő grófok és bárók, köznemes címzetes (választott) püspökök szigorú rendben követték egymást, s csak aztán, tőlük nagy távolságra sorakoztak egymás mögé a tulaj donképeni köznemesek különféle kategóriái, legvégül a városi polgárokkal. Az abszolutizmus rajta volt, hogy e rendi hierarchiának az udvarhoz közelebb álló csoportjain belül, s mindenekfölött az új központi hatóságokban a hivatali érdeknek, azaz saját szempontjainak megfelelőbb sorrendet juttasson diadalra, de a hagyományos, megfellebbezhetetlen rangsorolást — a rendiség korában — nem háríthatta teljesen félre az útból, Az új dicasteriumokban a társadalom alsó lépcsőfokairól származó tisztviselő — a segédhivatal ranglétráján királyi kegyből felfelé kapaszkodva — eljuthatott a titkári méltóságig; a tanács asztala körül főpapok, bárók és mágnások: az ország három „Primarius status"-ának tagjai együtt tárgyalhatták az ország