Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Wellmann Imre: Rendi állás és hivatali rang a XVIII. század-eleji kormányhatóságokban / 250–303. o.

RENDI ÁLLÁS ÉS HIVATALI RANG 299 bele először nagynevű tagjainak rang és méltóság szerint igazodó díszes együttesébe. Ha tovább is ez a király akarata — hangoztatta —, ebben is aláveti magát rendelkezésének; de meggondolandó, hogy a helytartótanács minden más dicasteriumtól független, csak az uralkodónak van alávetve, őt helyettesíti magyar földön, s így itt az új rend a királyi tekintély nyílvánságos felforgatásával járna. Hiszen akár hatáskörét, akár működését, akár tagjainak méltóságát nézzük, egyikben sem hasonlítható más hatóságokhoz, mindegyiknél előbbvaló: tevékenysége az egész országra kiterjed, politikai, gazdasági, katonai ügyekben egyaránt, tanácsában bíborosok, érsekek, püspökök, az ország bárói, titkos tanácsosok és más magasrangú férfiak ülnek, akiknek méltósága és kimagasló volta még a velük tanácskozó köznemes-tagokat is annyira megkülönbözteti (!), hogy ilyen minőségükben a király rendeléséből szavazatban és fizetésben egyenlők ezekkel a nagyurakkal. Ha tehát az utóbbiak magas rangja nem érvényesülhetne a kamaratanácsosokkal közös tárgyalásokon: vagy folytonosan vitatnák elsőbbségüket, vagy távolmaradnának, a királyi szolgálat s a köz kárára. Őrizze meg tehát az uralkodó a helytartótanácsot a többiek előtt való becsületben és méltóságban, hogy az általa képviselt királyi tekintélyen ne essék csorba, Mindezt a kancellária határozott állásfoglalás nélkül terjesztette a király elé, s csupán óvatosan célzott a méltánytalanságra s az előrelátható súrlódásokra; a király azonban megmaradt korábbi elhatározásánál.

98 Ez más szóval annyit jelentett, hogy a kamara emberei, legalább egyelőre régibb tisztviselők lévén, mindenkép megelőzik a csak nemrég kinevezett helytartótanácsosokat. E szerint az utóbbiak közül a magasabb rangúak bizonyára nem vállalkoztak arra, hogy a kamarával tartandó közös tanácskozásokon résztvegyenek; ez a megalázónak tekintett feladat a jelentéktelenebb köznemes tanácsosokra maradt, ami kétségtelenül a helytartótanács háttérbe szorításával volt egyértelmű. 93 Conc. exp. 1724. jún. 99, Oríg. ref. 1724: 28, Conc. exp. 1724. szept. 27. és 102., Ben. res. 1724. fol, 101. és szept. 29„ Oríg ref, 1724: 48. („quorum ft. i. a főpap- és főnemes-helytartótanácsosoknakl dignitas et praeeminentia ipsos quoque ex statu equestrí coassidentes nobiles... in tantum distíngueret, ut íuxta benignum Maiestatis V. institutum, in voto et salarío, praerecensitís proceríbus ut consiliarií pares illi verő aequales esse comperiantur"), Conc. exp. 1725. jan. 4,