Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Wellmann Imre: Rendi állás és hivatali rang a XVIII. század-eleji kormányhatóságokban / 250–303. o.

296 WELLMANN IMRE fogva megszokott rendben, különösen, ha keresztülvitele nem volt következetes. Mert a sok zűrzavar nemcsak onnan eredt, hogy a bécsi udvar eleinte még alkalmazkodott az ország szokásaihoz, s csak utóbb, a sikeren felbuzdulva látott hozzá a senium-elv mind szélesebbkörű érvényesítéséhez. A Összevisszaságot még fokozta, hogy sok esetben személyi tekintetek is közrejátszottak. Tévedés lenne ugyanis azt hinni, hogy mindannyiszor és mindenestül elvi szempontok szabták meg a kancellária véleményét s az uralkodó elhatározásait, Zichy balsíkerében is — hasonlóan a gr, Batthyány Lajos javára hozott, teljesen ellenkező döntéshez — bizonyára nagy súllyal esett latba a személyi kérdés: hogy Meskó írodaígazgató volt, tehát az abszolutista törekvések legfőbb letéteményese a helytartótanácsban, s már megelőző szolgálata folyamán is a Habsburg-ház kipróbált, mindenre kész hívének bizonyult. Mint maga említi kérvényeiben, ügyvédi gyakorlat után 1701-től fogva hat éven át viselte a királyi helyettes jogűgyigazgató tisztét, ellátva közben a jogügyigazgató teendőit is, ,,non sine fructu aerarií Maiestatís V. S., odío verő, et ín praesens quoque indelebílí plurimorum regnicolarum passione," S miután a Rákóczi-felkelés alatt kárt szenvedve is megmaradt a király hűségén, a nádori ítélőmester tisztségét töltötte be hg. Esterházy Pál haláláig, miközben a legnagyobb készséggel és buzgalommal fáradozott a királyi szolgálat előmozdításán. Végül pedig, helytartótanácsossá történt kinevezését megelőzően, mint udvari tanácsos tett ismét hasznos szolgálatokat a kincstárnak.

913 Ilyen érdemek játszottak közre abban, hogy a grófok s a bárók gyökeréig különböző két rétege királyi szó nyomán a hivatali életben, s azután tovább gyűrűzve a társadalomban is egy főnemesi renddé olvadjon össze. Hosszas küzdelem, sok ingadozás és következetlenség után tehát végre uralkodóvá lett a senium elve az ország központi hatóságaiban is; a hagyományos szokás, a rangok figyelembevétele szűk térre szorult vissza, a főpapok s a legelőkelőbb főurak exkluzív csoportjára. A tradicionális rétegződésen nyugvó természetes társadalmi rendnek meg 91

* Mcskóra von. Id. Ben. res, 1701 fol. 19, Őrig. ref. 1717:5 (innen az idézet; az egész nemcsak Meskó jellemére vet fényt, hanem arra is, hogy a kor mennyire nem tudta egységben látni, nem is láthatta a király s az ország érdekeit), Conc. exp. 1721 szept, 26; helytartótanácsi működéséről Ember i. m, 17, 41—42, 1-